Sziasztok! :) Meghoztam az első fejezetet! Ha tetszik, iratkozzatok fel, kommenteljetek, pipáljatok :) Köszi! Puszi, A.F.
1.
-Mike!-szóltam bátyám után. Az üresség válaszolt. Lerohantam a lépcsőn.-Mike!-kiáltottam ismét. Lelépett. Összehúzott szemöldökkel meredtem a kezemben tartott piszkos edzőcipőkre. Hogy tud elmenni úgy edzeni, hogy itthon hagyja a cipőit?-morogtam magamban miközben felrángattam fehér sportcipőmet. A városi sportcsarnok tíz percnyire volt a házunktól. Mike és a csapata minden héten ötször ott tartott kosárlabdaedzést. Ez ma is így van. Amint beléptem a tornacsarnokba egyből meghallottam az edzésre utaló jellegzetes hangokat. A kosárlabdák pattogása és az edzőcipők nyikorgása. Az edző sípjának éles hangjára kissé összerezzentem.-Hutcherson! Vonszold ide a seggedet és ne koptasd azt a rohadt padot tovább! Meg akarjátok nyerni a bajnokságot, vagy sem?-kiáltotta mély hangján Mr Kirby.-Redloaf, ez rád is vonatkozik!
Elvigyorodtam a bátyám nevének említésére. Résnyire nyitottam a terem ajtaját és bekukucskáltam. Az edző háttal állt nekem. A csapat velem szemben. Még nem vettek észre. Nagyon halkan kinyitottam az ajtót majd besurrantam. Mike egyből rám nézett amivel kis híján lebuktatott, de ekkor egy sötét hajú srác hirtelen megszólalt.
-Mikor lesz az első mérkőzésünk, mester?-titokban rám pillantott és úgy láttam mintha kacsintott volna.
-Hát soha nem figyelsz Hutcherson?!-morogta Mr Kirby.-Pénteken öt órakor, ajánlom, hogy ne késs el! Tűnés innen kölykök! Kaptok fél órát, el kell intéznem valamit...
Még mielőtt megfordult volna gyorsan kisurrantam. Nem sokkal utánam kijöttek a srácok is.
-A cipőm!-kiáltott fel Mike ahogy észrevette a kezemben tartott nyúzott Nike-ot.
-Ja, otthon felejtetted...-zavartan piszkáltam a rövidnadrágomból kilógó cérnát.-Nos, én megyek is...-belenéztem fivérem zöldes-barna szemeibe, melyek pontos másai az enyémnek. Egy pillanatra elgondolkodtam...
-Nem maradsz megnézni ahogy játszom?-vonta fel a szemöldökét Mike egyik csapattársa, Ed amint elhaladt mellettünk az öltözőbe igyekezve. Elmosolyodtam.
-Nem hiszem, nem tudom...-vonogattam a vállam és Mike-ra néztem.
-Maradj.-szólalt meg bátyám egyszerűen.-Otthon úgyis csak egyedül vagy, és Kyle...-most vesztem össze a fiúmmal és ez a megjegyzés, habár befejezetlenül lógott a levegőben, mellkason vágott. Összeszorult a szívem.
-Nekem most mennem kell!-hadartam gyorsan.-Otthon találkozunk, szia.-nyomtam egy puszit Mike arcára majd kirohantam. Amint befordultam a folyosón egyenesen egy mellkasba ütköztem.
-Hey babe!-ragadta meg valaki a derekamat. Egy pillanatig értetlenül bámultam az izmos karokat és a széles mellkast majd felfelé vezettem a tekintetem. Először egy erős, férfias állat pillantottam meg, majd egy szép ívű szájat, egy enyhén szeplős orrot és végül egy mélyzöld már-már barnának tűnő szempárt. A fiú az aki megmentett a lebukástól.
-Josh, gyere már!-kiáltott valaki mire a fiú felkapta a fejét.
-Egy pillanat!-kiáltott vissza majd ismét rám emelte a pillantását. Egy végtelen pillanatig nézett engem majd mint aki észbe kapott, felnevetett és csak annyit mondott:-Vigyázz babe, nem tudod kibe botlasz ha csak így rohangálsz...
Felbosszantott az arrogáns hangvétel amivel ezeket a szavakat mondta.
-Kösz!-csattantam fel majd ellöktem magamtól és meg sem álltam hazáig. Már út közben eldöntöttem, hogy ha hazaérek letusolok. Abban bíztam, hogy az majd segít elterelni a gondolataimat.
Az ajtóban lerúgtam a cipőimet. Felmentem a szobámba és gyorsan levetkőztem. Felkaptam a székemről a törülközőmet majd a fürdőszobába vonultam. A vizet olyan forróra állítottam, hogy éppen hogy elbírja a bőröm majd beálltam a zuhany alá és csak hallgattam a csobogást. Elgondolkodtam a Kyle-lal való kapcsolatomon. Egy éve jártunk együtt. Eddig semmi probléma nem volt, mostanában azonban folyton veszekszünk. Minden apró-cseprő ostobaságon összeszólalkozunk és nem egyszer esett már meg, hogy megpróbált rám kezet emelni. Ha ezt Mike megtudná, valószínűleg megölné. Eddig is csak azért nem szakítottam vele mert a megszokás mellette tart. Az ismerős érzés, ahogy ajka mohón az enyémre tapad, vagy ahogy kisimít az arcomból egy tincset...-A gondolataimat a csengő hangja törte meg. Gyorsan elzártam a csapot majd felkaptam egy köntöst.
-Megyek!-kiabáltam le útközben. Természetesen a bátyám volt az.
-Itthon hagytam a kulcsomat.-vonogatta a vállát amint kitártam előtte az ajtót. Elvigyorodtam és beengedtem a házba. Kellemes illata volt ebből leszűrtem, hogy már tusolt edzés után. Viszont a sporttáskája úgy bűzlött, hogy inkább nem lélegeztem a környékén.
-Azokat dobd a mosógépbe, de rögtön!-könyörögtem szinte már-már könnyes szemekkel. Mike elvigyorodott és nekem is sikerült produkálnom egy mosolyt.
-Mi a bajod a piszkos zoknikkal?-lóbálta meg felém a táskáját. Nevetve eltoltam magamtól.
-Mosd ki őket, addig csinálok valami vacsorát...
Mike bólintott én pedig gyorsan áthúztam a pizsimet ami apu egyik pólójából állt. Mivel jobb nem jutott eszembe, nekiláttam szendvicseket készíteni.
-Eljössz pénteken?-kiabált ki Mike a mosókonyhából.
-Van más lehetőségem?-forgattam a szemem mosolyogva.-Persze, hogy elmegyek!
-Ajánlom is!-csikizett meg amint elment mellettem. Valaki csengetett. Mindketten felkaptuk a fejünket.
-Kinyitom.-ajánlotta fel.-Te csináld csak a kaját!-vett fel parancsolgatós hangot majd kuncogva kivonult a konyhából.
-Mit keresel itt?-ez az első hang amit Mike-tól meghallottam.
-Beszélni szeretnék Charlie-val...-Kyle volt az. Gyorsan megtöröltem a kezemet és én is az ajtóhoz mentem. A barátom az ajtóban álldogált. Egy szál szegfű volt a kezében.
-Menjünk a hátsó kertbe.-fogtam kézen és átvezettem a lakáson. Ujjainak durva tapintása oly' ismerős volt már. Sötétkék szeme végigmért amint leültünk a hintaágyba. Néztem kisfiúsan bájos arcát és eltűnődtem. Bár az arca akár egy angyalé, Kyle birkózó volt. A vállai szélesek, karja erős.
-Miért jöttél?-kérdeztem halkan miközben a kerti tavacskán tükröződő alkonyat színeit néztem.
-Bocsánatot akartam kérni. A múltkori eset...-visszaemlékeztem a vasárnap esti randira. Csúnya ajtócsapkodással és kiabálással végződött.
-Felejtsük el!-ráztam meg a fejemet és felnéztem rá. Telt ajka mosolyra görbült amint fejét lehajtotta hozzám. Szánk egy forró csókban találkozott. Ujjaim selymes homok-szőke hajába szántottak. Nagyot sóhajtva húzódtam el tőle amint a csók véget ért.
-Jut eszembe! Ezt neked hoztam...-nyújtotta át a virágot.
-Köszönöm.-elvettem a szegfűt és felkeltem.-Mindjárt jövök, csak vízbe teszem...
-Rendben.-bólintott Kyle mosolyogva. Az ajtóban találkoztam Mike-kal.
-Csak megkérdem, jön-e vacsizni.-felelte fivérem kérdő tekintetemre.-Baj?
-Nem, persze, hogy nem!-vigyorogtam és elmentem vázát keresni. Mire visszaértem a földszintre, Kyle már az ajtóban állt.
-Nem maradsz?-húztam a számat csalódottan. Mike beosont a konyhába magunkra hagyva minket.
-Sajnos nem maradhatok. Még lesz egy találkozóm...-vont vállat bűnbánóan Kyle.
-Hát jó...-mellé léptem és átöleltem a derekát. Még utoljára megcsókolt.
-Szia...-Vártam, hogy mondjon még valamit, de ő csak elengedte a kezem és kilépett az ajtón. Pár pillanatig csak néztem utána majd becsuktam az ajtót és a konyhába mentem.
Mire odaértem, Mike már befejezte a szendvicseket.
-Ehetünk végre?-zsörtölődött.
-Persze.-lehuppantam a helyemre az ablak mellett és magamhoz húztam egy szendvicset. Elment az étvágyam is. Nem értettem Kyle viselkedését. Már magamban sem voltam biztos. Szeretem még egyáltalán? Azt tudom csupán, hogy boldog vagyok amiért eljött. De vajon ez elég egy kapcsolat megtartásához...?
-Mi a baj?-motyogta fivérem teli szájjal.-Ugye nem mondott semmi olyat...?
-Én...nem vagyok magamban biztos Mike...Azt hiszem, nem tudom már őt úgy szeretni...
-Adj neki egy kis időt.-tanácsolta.-Hátha visszarázódik minden a normál kerékvágásba...
-Úgy gondolod?-lehet, hogy Mike-nak igaza van. Lehet, hogy csak várnom kell egy kicsit.
-Aha.-biccentett.-De most egyél! Tudod, üres fejjel lehet élni, de üres hassal nem..
-Ja, erre te vagy a jó példa...-kuncogtam.
-Hahaha.-flegmázott de a szeme mosolygott.
Vacsora után közösen elmostuk a tányérokat és a poharakat.
-Én most lefekszem.-közöltem egy ásítás keretében.
-Rendben húgi, jó éjt!-Mike egy puszit nyomott a homlokomra...
Az ágyamban fekve sokáig gondolkodtam rajtam és Kyle-on. A szívem fájdalmasan vert amint belegondoltam, hogy esetleg szakítunk. Nehéz gondolatokkal a fejemben aludtam el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése