2.
Alighogy Mike elment edzeni, már szólt is a csengő. Abbahagytam az olvasást és mentem ajtót nyitni. Természetesen Kyle volt az.-Szia Cica!-mosolygott rám én pedig a nyakába ugrottam. Forró csókot váltottunk miközben becsukta maga után az ajtót. Ölelése szoros volt, mégis valahogy úgy éreztem, elenged.
Letett a földre és egymás szemébe néztünk. Kisimított pár tincset az arcomból majd újból megcsókolt. Éreztem az alkohol szagát a leheletén. Jobb lesz vigyáznom vele...
-Mi a vacsi?-kérdezte miközben elhaladt mellettem a konyhába menet.
-Őhm, meg kéne várnunk Mike-ot...-mindig a bátyámmal vacsoráztam és ezt nem akartam ezúttal sem másképp tenni.
-Ugyan már cicus! Mire az az idióta hazaér éhen halok!-forgatta a szemét Kyle amint visszafordult hozzám. Egyből felment bennem a pumpa.
-Mike nem idióta!-keltem fivérem védelmére.-Ha nem tetszik valami, nyugodtan elmehetsz!-közöltem.
-Ki akarsz dobni?-vonta föl Kyle a szemöldökét miközben fenyegetően felém lépett.
-Nagyon úgy tűnik.-bólintottam hűvösen. A fiú még közelebb jött. Körbenéztem, hogy mit használhatnék fegyverként. A legközelebbi tárgy a mobilom volt.
-Komolyan?-a srác az ajtónak nyomot. Megragadta a csípőmet.-Ne legyél velem ilyen!-morogta a nyakamba. Keze lejjebb vándorolt a combomra.-Gyere velem!-megfogta a kezemet és húzni kezdett a szobámba. Jól ismerte már a járást. Odabent az ágyra döntött és fölém térdelt. Lehajolt, hogy megcsókoljon. Az érintése durva volt a testemen, ahogy levette a pólóm. Lehajtotta a fejét és beleharapott a mellembe. Felnyögtem a hirtelen fájdalomtól.
-Ne csináld!-kértem amint elkezdte kigombolni a nadrágomat.
-Mi van?!-Kyle felkapta a fejét.-Nemár cica!
A csókja sokkal inkább agresszív volt mint szenvedélyes. Megharapta a nyakam miután elszakadt ajkamtól.
-Gyerünk!-megragadta a csuklóm és a nadrágjához húzta. Tenyerem alatt éreztem az erekcióját. A bénultság alábbhagyott és végre meg tudtam mozdulni. Felhúztam a térdeimet és lerúgtam magamról a fiút. Felugrottam az ágyról és rohanni kezdtem, ki a szobából.
-Állj meg!-kiabált utánam Kyle.-Hé Charlie!
Amint leértem a földszintre egyenesen egy mellkasba ütköztem.
-Előbb jöttünk haza...-Felpillantva Mike arcával találkozott a tekintetem. Mögötte állt a kosárcsapat több mint fele. A mellkasom elé kaptam a karjaimat. Josh is köztük volt. Végigmért egy pillanatig majd odadobta nekem a melegítő pulcsiját. Ekkor futott be Kyle is.
-Figyu, ez nem az aminek látszik...-hátrált meg amint észrevette a srácokat.
-Takarodj innét!-Mike átölelte a vállamat. Kyle behúzott nyakkal menekült kifelé. Valaki kirakta elé a lábát amiben meg is botlott.
-Én most felmegyek!-szégyenkezve lehajtottam a fejemet és felrohantam a szobába. Nem bírtam elviselni a fiúk tekintetét. Szorosan összefogtam mellkasomon a pulcsit amint kiültem az erkélyemre. A szégyen könnyei elhomályosították a látásomat. Vihar közeledett. A villámok fényes villanásai megvilágították az eget. Orromat a kapucnihoz dörzsöltem. Enyhe férfias illata volt valamiféle kellemes parfümmel keverve. Határozottan jobban tetszett az illat mint a pulcsi gazdája. Az első esőcseppekkel azonban egy váratlan látogató is érkezett. Gyorsan megtöröltem a szemeimet, hogy elrejtsem a könnyeket.
-Hali babe!-lépett ki az üvegajtón Josh. A kezében egy tálca volt, rajta két bögre forrócsoki. Nem tett semmi megjegyzést a szobám állapotára, ami meglepő volt a bátyám bármelyik csapattársától is tekintve, hogy éltek-haltak azért hogy cikizhessenek. Valamiért egyáltalán nem bosszantott, hogy ez az idegen fiú a szobámban járt.
-Szia..-motyogtam zavarban. Összébb húztam magamon a pulcsiját.
-Ezt a bátyád küldi...-nyújtotta át az egyik forrócsokit miközben leült mellém.
És pont veled kellett elküldenie?!-kérdeztem magamban, de közben csak hálásan elmosolyodtam.
-Az a srác...a barátod?-kérdezte halkan egy korty után.
-Volt.-bólintottam összeszorított szájjal.
-Akkor jó.-elvigyorodott amit sehogy sem tudtam értelmezni.-Tehát nincs ellenedre ha betöröm az orrát?-felvont szemöldökkel pillantott rám ismét. Először azt hiszem viccel, de az arcán most nyoma sem volt annak az arrogáns mosolynak. Ez a fiú miattam akarja laposra veretni magát? Megőrült?!-elmélkedtem még mindig őt nézve.
-Ez nem a te dolgod.-adtam kitérő választ ami részben igaz is. Nem Mike egyik csapattársának a dolga, hogy védelmezzen, vagy mi...
-Mit csinálsz holnap este?-váltott témát. Mielőtt szólásra nyithattam volna a számat egy hatalmas villám hasította ketté az eget. A dörgés robajába beleremegtek a csontjaim is.
-Valószínűleg a meccsen fogom koptatni a lelátót.-felelem amint szóhoz jutottam.
-Jössz a buliba?
-Milyen buliba?-most rajtam volt a sor, hogy felvonjam a szemöldököm. Csak akkor szokott buli lenni, ha nyertek. Ami nem sűrűn fordult elő.
-Ha nyerünk, lesz egy házibuli Sam-nél...-egészített ki a gondolatmenetet Josh miközben újabb kortyokat ivott a forrócsokiból.-Eljöhetnél...
-Muszáj lesz megjelennem, Mike úgy is el fog rángatni magával.-ez nem volt teljesen igaz. Szívesen lógtam a srácokkal régebben és úgy gondoltam nem árt feleleveníteni a régi szép időket. Persze akkor még Josh nem volt a képben.-Jut eszembe, te mióta vagy a csapatban?
-Két hónapja.-felelt és a fejét elfordítva a ház melletti erdőre bámult. Nem teljesen értettem ezt a hirtelen hangulatváltást, de próbáltam úgy tenni mintha észre sem venném.
-Ó, szóval te vagy a titkos fegyver.-eszembe jutott, hogy Mike emlegetett valami csodafegyvert múltkor miközben vacsoráztunk. Nem gondoltam volna, hogy ez a srác lesz az.-Valami olyasmi.-vigyorgott ismét.-Egyébként Josh Hutcherson..-nyújtott kezet.
-Charlotte, de a barátaim Charlie-nak hívnak.-szorítottam meg a felém nyújtott kezet.
-Josh, ha egy ujjal is hozzáérsz a húgomhoz, letépem a karjaidat!-kiabálta Mike a szobám ajtaja előtt.
-Már késő!-kiabált vissza a srác és cinkos pillantást vetett rám.
-Ja, bratyó, erről lecsúsztál!-kuncogtam én is. Josh sikeresen elűzte a rossz kedvemet.
-Most mennem kell.-a fiú felállt és az üres bögrékkel együtt az ajtó felé indult. Pár lépés után azonban visszafordult egy pillanatra.
-Jajj, majdnem elfelejtettem.-a perverz mosolyból tudtam, hogy valami beszólás következik.-Csini a párducmintás bugyid amit az ágyadon hagytál!-kacsintott rám majd mielőtt visszavághattam volna, gyorsan távozott. Egy újabb dörrenésre tértem magamhoz. A villám ágai a szélrózsa minden irányába szétszóródtak. Halkan felnevettem. Kicsit ugyan zavarba hozott a megjegyzés, de valahogy jó kedvre derített. Nem is olyan rossz srác ez a Josh...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése