3. Fejezet

 3.

Arra riadtam, fel, hogy Mike a vállamat rázogatja.
-Halihó drágaságom, hasadra süt a nap!
-Mi?-motyogtam ködös tekintettel. Egy pillanatig még kábult voltam az iménti rémálomtól. Aztán kezdett derengeni a helyzet. Elaludtam az erkélyen. Még mindig Josh pulcsija volt rajtam és a szakadt rövidnadrágom.
-Csak arra lennék kíváncsi, hogy jössz-e reggelizni?-tesóm olyan lassan beszélt mintha egy idiótának magyarázna.
-Ühümm...
-Lent megvárlak.-biccentett mint aki jól végezte dolgát és magamra hagyott. A tagjaim hangosan sikoltottak amint felkeltem. Teljesen elgémberedett minden porcikám. Ahogy ujjaimmal a hajamba szántottam, ismét megéreztem az illatot ami a pulcsiból áradt. Egész nap el tudnám szaglászgatni...Vajon Josh bőrének is ilyen illata van?-fogalmazódott meg bennem a gondolat mielőtt észbe kaphattam volna. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon és bementem a szobámba átöltözni. Bent az ágyamra dobtam a pulcsit. A hátán ott volt a piros hetes és alatta nagy nyomtatott betűkkel "Hutcherson". A hetes volt a szerencseszámom. Sürgősen keresnem kell egy másik szerencseszámot-döntöttem el magamban miközben már a tus alatt álltam. Gyorsan végztem és miután megszárítkoztam, felkaptam egy szövet rövidnadrágot, egy fekete trikóval. Mire a konyhába értem Mike már elkezdett enni.
-Nem úgy volt, hogy megvársz?-biggyesztettem le az ajkam miközben leültem hozzá.
-Ja és addig haljak éhen, nem?-felelt vigyorogva. Nem értem rá játszani a sértődöttet, ugyanis farkaséhes voltam.-Tegnap...-kezdett el beszélni, de hirtelen abbahagyta és a tányérjába meredt.
-Igen?-vontam fel a szemöldököm.
-Tegnap akkor szakítottatok?-látszott rajta, hogy eredetileg nem ezt akarta kérdezni, de azért válaszoltam.
-Nagyon úgy tűnik...
-Ugye nem...erőszakolt meg vagy ilyesmi?-bukott ki bátyámból a kérdés. Éreztem ahogy kúszik fel a tűz a nyakamon mígnem lángba borította az arcom.
-Időben jöttetek.-adtam kitérő választ. Mike csak bólintott egyet.
-Na és Josh?-bombázott újabb kérdéssel.
-Mi van vele?-kérdeztem vissza közönyös hangon.
-Én is ezt kérdezem. Tetszik neked?
-Őhm...-elgondolkodva meredtem a tányéromba.-Nekem kicsit túl nagyképűnek tűnik...
-Az is.-hagyta rá fivérem.-Tudod, Josh igazából jó srác, csak néha...néha akaratlanul is megváltozik...-nem igazán értettem mire céloz. A reggelit csendben fejeztük be.
-Elmosogatok, te meg rakj be egy adag ruhát a mosógépbe.-osztottam el a feladatokat miközben már a tányérokat szedtem össze. Mike bólintott és a mosókonyhába ment. Csöngettek.
-Megyek!-kiáltottam fel és kinyitottam a bejárati ajtót. Az egész csapat az ajtóban toporgott.
-Csá.-köszöntek kórusban.-Mike?
-Ó, el is felejtettem szólni! Jönnek a srácok kilencre.-jelent meg mögöttem Mike halkan nevetgélve.
-Észrevettem.-félreálltunk az útból és a fiúk mind beözönlöttek. Egy baseballsapkás srác jött utoljára. Először fel sem ismertem. Aztán mikor rám nézett kis híján hátraléptem egyet. Szeme gyűlölettől parázslott. Ez nem az a srác akivel tegnap forrócsokiztam. Végignéztem rajta. Egyszerű szürke atlétát viselt, egy rövidnadrággal. Ökölbe szorult kezén alvadt vér vöröslött.
-Mi van veled haver?-szólalt meg bátyám. Josh elmosolyodott ami simán beillett egy vicsorgásnak is.
-Tegnap este volt egy kis összezördülésem valakivel.-vont vállat.-Ma reggel pedig kénytelen voltam egyenlíteni a számlát...
-Gyere velem.-óvatosan megfogtam a csuklóját és a földszinti fürdőszobába vezettem.-Mutasd a kezed!-szóltam rá miközben már az elsősegély ládában turkáltam. Valamit morgott, de engedelmesen felemelte az öklét és szétnyitotta ujjait. Egy nedves ruhával letöröltem a vért majd lefertőtlenítettem a sebeket. Nem tűntek túl vészesnek, csupán zúzódások.
-Kösz.-már éppen elfordult volna mikor eszembe jutott valami.
-Vedd le a sapkát!
-Mi?-nézett vissza rám.
-A sapkát...vedd le.
-Nem.-makacskodott. Résnyire húztam a szemeim.
-Ha nem veszed le, szólok Kirby edzőnek, hogy ne engedjen játszani!-fenyegetőztem. Gúnyosan felnevetett, de végül eleget tett a kérésemnek. Homlokán egy két centis vágás éktelenkedett. Már nem vérzett ugyan, de látszott rajta, hogy nem törődött vele.
-Csak egy karcolás!-legyintett amint meg akartam vizsgálni. Ezt a sebet is letörölgettem és lefertőtlenítettem.
-Kivel verekedtél?-kérdeztem közben.
-Nem emlékszem...-tudtam, hogy hazudik, de nem faggatóztam, nem az én dolgom.
-A barátnőd helyében jobban vigyáznék rád.-közöltem miközben egy csipesszel kivettem egy üvegszilánkot a sebből. Olyan pici, hogy valószínűleg nem is vettem volna észre ha nem csillan meg rajta a lámpa fénye. Josh ismét nevetni kezdett, de most nem volt semmi gúny a hangjában.
-Nincs barátnőm, de azért kösz.-amint végeztem visszavette a sapkát.
-Nincs mit.-biccentettem. Néztem ahogy visszamegy a többiekhez. Elpakoltam az elsősegély csomagot. Valahogy nem volt sok kedvem a társasághoz. Éppen egy fáslit tekertem össze mikor meghallottam, hogy valaki jön.
-Halihó.-mosolygott rám Sam.-Azt mondják itt az orvosi szoba...
-Veled mi történt?-sóhajtottam fel. Sam Mike egyik legjobb haverja volt. Szinte családtagnak számított. Felmutatta az ujját amin egy apró fekete pont volt. Egy tüske.
-Most szívatsz?-forgattam a szemeim, de közben már a szemöldökcsipeszem után kutattam.
-Tudod milyen rossz úgy dobni, hogy benne van az a vacak az ujjamban?-panaszkodott. Megfogtam az ujját és megpróbáltam a körmömmel ki passzírozni a tüskét. Már félig kint volt. Most jött a csipesz. Kihúztam a tüskét és félre raktam. A fény felé fordítottam az ujját, hogy megnézzem nincs-e benne még szilánk, de tisztának tűnt ezért lefújtam fertőtlenítővel és ragasztottam rá egy ragtapaszt.
-Boldog vagy?-kérdeztem kissé türelmetlen hangon.
-Hát tudod lenne itt még valami...-a vigyorából tudtam, hogy csak hülyéskedik.
-Elmehetsz te a francba...-löktem meg a vállát vigyorogva.
-Tudod tényleg lenne itt még valami...-komollyá vállt a hangja.
-Igen?-vontam fel a szemöldököm, miközben az esetleges sérülések után kutattam.
-Josh...-összevonta a szemöldökét.-Nem szeretném ha túlzottan összehaverkodnátok...-nem értettem az aggodalmát, de elég atyáskodó hangon beszélt ahhoz, hogy ne gondoljak féltékenységre.
-Én nem aggódom.-vontam vállat.
-Mert nem ismered! Nézd... Josh jó srác...de...
-Tudom!- morogtam.-Mike már felvilágosított...-Lezárásként kitereltem a fürdőszobából, vissza a többiekhez. Letelepedtek a nappaliba és haditerveket kovácsoltak.
-...és akkor jön Ed...-mutogatott tesóm egy papírlapon amire köröket és x-eket rajzoltak. Puszik és ölelések.-vigyorogtam magamban.-Most győzni fogunk!
-Na persze.-motyogtam miközben elmentem mellettük. Tizenkét szempár szegeződött rám.-Nem szóltam...-menekültem behúzott nyakkal. Töltöttem magamnak egy pohár narancslevet és letelepedtem a Tv elé. Foci, hoki, kosárlabda...mindenhol csak a sport. Aztán egy mese. Phineas & Ferb...Tökéletes. Mire feleszméltem az összes srác mellém ült a kanapé köré és a mesét nézték.
-Éhes vagyok!-jajdult fel valaki pár perc múlva.
-Te mindig éhes vagy, ez nem újdonság.-hurrogták le a többiek.
-Szolgáld ki magad!-közölte Mike előzékenyen. Liam, merthogy ő nyavalygott, a  konyhába ment. Pár perc múlva nagy csörömpölést hallottunk. Egyszerre indultunk el megkeresni a hang forrását. Liam a hűtő előtt térdelt és valami piros ragacsot szedett fel.
-Ennyit az Írek szerencséjéről.-fintorgott. Természetesen az eperlekvárt kellett kiborítania. A  kedvenc csemegémet.
-Jössz nekem egy lekvárral!-húztam résnyire a szemeimet miközben segítettem neki összeszedni az üveg darabjait.
-Oké..-lehajtotta a fejét akár egy megszidott kölyökkutya.

***

Miközben kivittem a szemetet a kukába elgondolkodtam. Két nap szabadságot kaptam a munkahelyemről. Az állatkertet ahol dolgoztam, felújították és most nem kell az összes gondozó. Úgyis csak útban lennénk. Azonban már nagyon hiányoztak a medvéim. Paul és Camilla. Bocs koruk óta én foglalkoztam velük.Paul kodiak medve Camilla pedig egy bájos grizzly hölgy volt. Tulajdonképpen azt hitték rólam, hogy én vagyok a mamájuk. Ez a gondolat mindig megmosolyogtatott. Mike ugyan aggódott, hogy mi lesz ha egyszer Paul vagy Camilla úgy érzi verekedni kell a mamival? De eddig sikerült megnyugtatnom, hogy a medvék a légynek sem ártanának. Legalábbis nekem biztosan nem.
Ahogy visszamentem a házba, mindenki olyan furán nézett rám.
-Mi van?-vontam fel a szemöldökömet.
-Semmi, semmi!-motyogták zavarban és szinte egyszerre fordultak el. Végigfutott rajtuk a tekintetem. Először nem is láttam mi a hiba, de  aztán rájöttem, hogy valaki hiányzik.
-Hová lett Sam?-néztem körül ismét, hátha megtalálom nyakigláb haveromat.
-Lelépett, mert Kirby edző habzó szájjal követelt magyarázatot egy kis incidens után...-vonogatta a vállát Mike.
-Milyen incidens?-kérdeztem gyanakvó tekintettel miközben leültem egy fotelba.
-Hát tudod, szóval....-az összes fiú kínosan érezte magát. Látszott rajtuk, ahogy forgolódnak. A tekintetüket a földre szegezték.
-Sam khm....-köhécselt Liam.-Nos, fogalmazzunk úgy, hogy benézett Jessica szoknyája alá.
-Na NE!-kiáltottam fel meglepetten. Jessica Mr Kirby unokahúga volt.-Ezt nem mondhatjátok komolyan?!-kitört belőlem egy hisztérikus nevetés. Jessica közelebb állt a negyvenhez mint a harminchoz.- Oké, azt értem, hogy Sam az idősebb csajokra bukik, de ez már túl lő minden határon...Nem?-nyögtem fel.
-Én csak azt remélem, hogy ettől függetlenül Sam játszhat ma.-motyogta Ed félig vigyorogva.
-Jaaa...-hördült fel az összes srác egyszerre. Csak elmosolyodtam rajtuk. Az én családom.

***

A meccs kezdetét jelző kürt élesen tépett a fülembe. A labda az ellenfélhez került. Nem is próbáltam követni az eseményeket. Annyit elég volt tudnom, hogy mi álltunk vesztésre. Félidő volt. A srácok az öltözőbe vonultak. Mr Kirby általában ilyenkor pipacs-vörös fejjel ment utánuk, ám most valami félszegnek mondható vigyorral sétált be az öltözőbe. Nem értettem a viselkedését. Egész addig gondolkodtam a helyzet furaságán míg a fiúk újra meg nem jelentek. Josh és Sam utolsóként jöttek be.
-Hát persze!-csaptak a homlokomra.- A titkos fegyver!-vigyorodtam el. Most kezdődött az igazi játék. A sípszó után Sam egyből megszerezte a labdát. Mike-nak passzolta. A bátyám kis ideig vezette majd továbbpasszolta Ed-nek. Ő egy pillanatig habozott. Végzetes hiba. Az ellenfél ismét megszerezte a narancsszín golyóbist. A látómezőm szélén feltűnt a piros hetes. Josh könnyedén játsszva az ellenfél térfelére juttatta. Beharaptam az ajkam izgalmamban. A labda ismét Mike-hoz került. Visszapasszolta Josh-nak, és Ő dobott. A labda pattant egyet a karikán majd simán beesett.
megszerezte a labdát és kisebb termete miatt
-Ez az!-kiáltottam fel önkéntelenül. A srácok kezdték szépen behozni a lemaradást. A meccs az utolsó percben döntetlen volt. Az utolsó dobás Sam-é. Szépen vezette a labdát ám ekkor egy böhöm nagy srác a másik csapatból elállta az útját. Sam gyorsan lereagálta a dolgot és passzolt Josh-nak. A labda tovább került Liam-hez. Az ő dobása döntötte el a meccset.
-Nyertünk!-el sem hittem.-Nyertünk!-sikoltottam fel ujjongva másodszor is. Lerohantam a srácokhoz és Mike nyakába vetettem magam.
-Sikerült!-üvöltötte a fülembe.-Megcsináltuk!