4.
Bár egy kocsival jöttünk már a bejáratnál elhagytam a bátyám. Most meg kellett keresnem és azt sem tudtam, hol kezdjem. A zene őrülten hangos volt. Kezdtem kétségbe esni a sok fiatal között. Mike-ot sehol nem láttam. Egyszer csak valaki megragadta a karom. A hátam mögé pillantottam. Egy ismerős srácot láttam meg amint félszegen mosolyogva nézett rám. Josh az.-Mit akarsz?-morogtam.
-Gyere táncolni!-magához rántott. A tenyeremet a mellkasának feszítettem, hogy ne tudjon teljesen közel húzni magához. Épp valami lassú szám indult el.
-Most nem érek rá. Nem láttad Mike-ot?-tereltem gyorsan a témát miközben igyekeztem nem elveszni abban az állhatatosan csillogó sötétzöld szempárban.
-Valami csajjal szórakozik az egyik szobában.-vont vállat Josh.-Szórakozhatnánk mi is...-kacsintott rám.
-Van barátom.-kamuztam jeges hangvétellel majd ismét megpróbáltam kiszabadulni a karjai közül. Lehajtotta a fejét így ajka a fülemhez került. Forró lehelete súrolta a nyakamat.
-Az a seggfej akivel a múltkor találkoztunk...nem tűnt túl barátságosnak...
-K-kibékültünk...-dadogtam.
-Ezt most úgy mondtad, mintha számítana valamit...-kuncogott majd egy hirtelen mozdulattal a nyakamra tapasztotta forró ajkait. Egész testemben megfeszültem és megpróbáltam eltaszítani magamtól. Szorítása erősödött a csuklómon. Már fájdalmas volt.
-Josh, te mi a francot művelsz?-megmenekültem. Ed volt az. Josh enyhén elhúzódott, de még utoljára végignyalta a szívást a nyakamon.
-Csak táncolunk.-felelt a fiú ártatlan hangon. Egy újabb arrogáns mosoly kúszott az ajkára amint lepillantott rám.-Ugye?
Azon csodálkoztam, hogy nem látszanak a szememből kipattanó szikrák mert úgy éreztem, a tekintetem villámokat szór.
-Most megyek!-kitéptem magam a karjai közül és arrébb lökve az embereket az utamból, kifelé igyekeztem a házból. Egyre dühösebb lettem Mike-ra amiért csak úgy lelépett, itt hagyva engem a csapattársaival. Úgy döntöttem haza megyek. Már a járdán voltam amikor valaki hirtelen elkapott hátulról. Egy pillanatig azt hittem, hogy Josh az, de mikor meghallottam a srác hangját, azt kívántam bár csak Josh lenne az...
-Hát te merre tartasz szívem?-morogta Kyle sötétvörös hajamba. Kezeit a csípőmön pihentette amint megfordultam, hogy rá nézhessek. Kék szemei végigvándoroltak rajtam. A nyakamnál megállapodott. Egy pillanatig vizsgálgatott majd tekintete elsötétült.
-Hagyj békén!-próbáltam eltaszítani magamtól az exemet.
-Ez meg ki volt?-finomnak nem nevezhető mozdulattal ragadta meg a hajamat és feszítette hátra a fejemet. Megijedtem. Fogalmam sem volt, hogy Kyle mire készül.
-Engedj el!-körmeimet a karjába vájtam, hogy lefejtsem a hajamról a kezét. Még szorosabban fogott mint addig. A fájdalom könnyeket csalt a szemembe. Megharaptam a csuklóját mire egy fájdalmas szisszenés közepette elengedett. Futásnak eredtem. Szorosan a nyomomban volt. A parknál ért utol. Elkapta a karomat és magához rántott.
-KI VOLT?!?-üvöltötte az arcomba. A keze fellendült, hogy lecsapjon rám. Már épp megfeszültem, hogy kivédjem az ütést és vissza támadhassak amikor...
-Én...-szólalt meg egy csendes hang a hátunk mögött. Az ereimben meghűlt a vér. Mindketten arrafelé fordultunk.-Engedd el!-Josh állkapcsa megfeszült ahogy végignézett rajtam és Kyle-on. Lassan elindult felénk. Kyle maga elé rántott, mintha velem akarna védekezni. -Menj el!-tátogtam Josh-nak. Bár nem bírtam a srácot, nem szerettem volna, hogy ez az őrült kicsinálja.
-Hagyd abba!-kértem halkan. Josh úgy ütötte tovább a félájult fiút mintha meg sem hallotta volna amit mondtam. Kyle nyüszítve kuporodott össze a súlyos ökölcsapások alatt. Fülemet ekkor egy reszelős mormogás hangja érte el. Josh volt az. Suttogva átkozódott míg ütlegelte az ex-barátomat.
-Josh, kérlek!-szólaltam meg hangosabban. Amint újabb ütésre emelte az öklét, elkaptam az alkarját. Rám pillantott. Szemében enyhe zavar tükröződött. Ekkor jöttem rá, hogy teljesen megfeledkezett a jelenlétemről. A pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva Kyle arcon könyökölte Josh-t. A srác erre kitépte magát a kezeimből és egy utolsó ütést mért Kyle-ra. Vége volt, elájult. Josh felállt majd megtörölte vérző ajkát. Űzött tekintettel pillantott rám.
-Jól vagy?-bár próbáltam közömbös lenni a hangom remegése elárult. A srác elvigyorodott.
-Jobban lennék ha beszéd helyett inkább sóhajtoznál...alattam.-kacsintott.
-Undorító vagy!-forgattam a szemeim. Josh hátravetett fejjel nevetett rajtam. Kinyújtotta felém a kezét.
-Gyere, haza viszlek!
Egy pillanatig haboztam mielőtt elfogadtam az ajánlatot. Aztán, miután Kyle-ra pillantottam, nem is tűnt olyan rossz ötletnek Josh-sal lógni. Ő legalább nem próbál megfojtani...
-Kösz...-arrébb rúgtam egy kavicsot az útból miközben átsétáltunk a parkon. Már értem mire célzott Mike azzal a jófiúból rossz fiú utalással.
-Ne köszönd meg!-förmedt rám. Ijedten pillantottam felé. Valahonnan egy baseball sapkát kerített amit most mélyen a szemébe húzott, így az eltakarta arcát. Csupán állkapcsának határozott vonalát véltem látni amint megfeszült valamiféle indulattól. Ahogy végignéztem alakján észrevettem, hogy fekete pólót viselt, sötét farmerral és egy bakanccsal. Eddig fel sem tűnt az öltözködési stílusa. Megéreztem, hogy figyel a szeme sarkából így gyorsan elkaptam a fejem. Zavaromat azzal próbáltam rejteni, hogy lehajtottam a fejem, így fürtjeim függönyt alkottak az arcom körül. A park előtt egy terepjáró parkolt. Josh kinyitotta előttem az anyósülés ajtaját.
-Szállj be!-morrant fel ismét. Fogalmam sem volt mi rontotta el így a kedvét egy perc alatt. Úgy kellett bemásznom az ülésre annyira magasan volt.
-Ne tartsak bakot?-gúnyolódott miközben egyik karjával átölelt és besegített az autóba. Játékosan megcsípte az oldalamat majd becsukta az ajtót és átment a helyére. Míg egyedül voltam, valami páni félelem kerített hatalmába. Itt vagyok egy idegen kocsiban, egy szinte idegen sráccal aki nemsokkal azelőtt, hogy laposra verte az őrült expasimat, jómaga is "agresszívan" viselkedett velem. Hiányzik az a jófiú aki az erkélyemen megnevettetett. Nem volt több időm gondolkodni, Josh is beszállt. Levette a sapkáját és a combomon átnyúlva kinyitotta a kesztyűtartót. Egy pillantást vetett bele majd helyeslően mormogva becsukta. Nem volt időm megnézni mi az amit ellenőrzött. A motor felberregett és az autó kikanyarodott az útra.
-Mi lesz Kyle-lal?-a nyakamat kitekerve pillantottam hátra a park felé.
-Küldtem egy SMS-t Sam-nek, hogy szedjék össze.-vont vállat a srác.-A többi nem az én dolgom.
Nem tudtam mit feleljek. Lassan megérkeztünk a házunkhoz.
Josh-ra pillantottam. A kocsiban teljes sötétség honolt, arcát az utcai lámpák halvány fénye világította meg halványan. Ajka enyhén felhasadt Kyle könyökének ütésétől. Egy csepp vér buggyant ki és lefelé araszolt az állán. Kicsatoltam az biztonsági övemet, hogy szabadon mozoghassak és egy papír zsebkendőt halásztam elő a zsebemből. Belenéztem a szemébe és félénken közelebb hajoltam. Gyanakvó tekintete minden mozdulatomat követte. Finoman az ajkához érintettem a zsebkendőt.
-Azért köszönöm, hogy megvédtél, még ha a te hibád is, hogy meg kellett védened...-motyogtam miközben az állát is megtöröltem. Elkapta a csuklómat és mélyen a szemembe nézett. Keze forró és tudtam, ha úgy akarja könnyedén összetörheti a csontjaimat.
-Nem azért védtelek meg, mert a kötelességem volt...-morogta mély, rekedt hangján. Csuklómnál fogva közelebb húzott magához. Arcunk összesimult. Moccanni sem mertem.
Szempillája az arcomat súrolta mikor lehunyta szemeit. Szája ismét rátalált az előbbi szívás helyére.
-Hanem mert nem bírtam elviselni, hogy az a seggfej hozzád érjen...-megrándultam a szavaitól.-Maradj nyugton.-mondta a suttogásnál is halkabban. Szemfoga végigkarcolta a nyakamat. Megborzongtam tőle.
-Miért csinálod ezt?-egyszerre akartam hozzásimulni, átadni magam neki és menekülni, kitörni a szorításából, el minél messzebbre.
-Miért, miért... Kérdések...-nevetett halkan a hajamba.-Csak érezz!-utasított és ismét szívni kezdte a nyakamat, bár ezúttal lágyabban mint azelőtt. Átcsúszott az én térfelemre. Kezeim a derekát ölelték. Zihálni kezdtem amint megharapta a bőrömet. Ujjai a csípőmet markolták. Ágyékunk összefeszült. Éreztem a merevedését. Egy kép villant a fejembe. Halvány sejtésem támadt arról, mit ellenőrzött az imént a kesztyűtartóban. Szemem felpattant. A sötétben vakon tapogatózva a zár felé és sikerült kinyitnom az ajtót. Kis híján mindketten kiestünk.
-Megőrültél?!-a fiú elkapta az ajtót mielőtt a betonra zuhantam volna.
-Hogy én őrültem meg?-csattantam fel dühösen.-Kösz a fuvart!-taszítottam rajta egyet és kiugrottam a kocsiból.
-Még látjuk egymást!-ígérte Josh mielőtt becsaphattam volna az ajtót. Felhorkantam és hátat fordítva egyenesen a házba mentem.
Alighogy beértem a nappaliba már meg is kaptam az SMS-t-"Olyan az ízed mint valami egzotikus gyümölcs. Csúnya dolog volt ÍGY otthagynod...J." Hisztérikus nevetés tört fel a torkomból.
Honnan tudja a telefonszámomat?-kattogott az agyamban a gondolat. Nagy valószínűséggel a bátyámtól szerezte meg. Ismét felhorkantam és az emeletre mentem. A fürdőszobában erős késztetést éreztem, hogy a csap alá dugjam a fejem. Ehelyett inkább megnéztem a nyakamat. Amint megérintettem mintha újra éreztem magamon Josh ajkát. Felszisszentem. Valószínűleg egy kiló alapozó sem fogja eltüntetni. Szuper! Ebben a pillanatban meg tudtam volna fojtani azt a titokzatos, veszélyes fiút. Titkos és veszélyes, ez az a két dolog amit tudtam róla. A két dolog ami egyszerre vonzott és taszított. A két dolog ami az őrületbe kergetett... Jobbnak láttam ha lefekszek aludni. Másnap legalább már az állatkertben lehettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése