5. Fejezet

  

 5.

A lassúnál is lassabban sétáltam a kifutók közt. Bár már nagyon vártam, hogy odaérjek, valami mégis lelassította a lépteimet. A farkasok mellettem futottak, míg elhaladtam a kifutójuk mellett. Rha a hatalmas bengáli tigris halk dorombolásszerű hangot hallatva dörgölőzött a kerítéshez. Bár mindkét faj gyönyörű volt, mégsem ők voltak, akik felkeltették a tüzet a szívemben. A föld is megremegett a talpam alatt ahogy Camilla vágtatva közeledett a kerítéshez. Elmosolyodtam és a Grizzly kíséretével a személyzetnek fenntartott bejárthoz igyekeztem. Az élelemraktárból kivettem a reggelire szánt halat és gyümölcsöket és egy tálba pakoltam. Camilla két lábra ágaskodva lökdöste a kerítést miközben figyelte, hogy készítem az ennivalót számára. Másnak talán félelmetes lehetett az a morgás, amivel taglalta mennyire korog a gyomra, de nekem csak mosolyognom kellett tőle. Leakasztottam a kulcsot az övemről és a zárba illesztettem. Az ajtó nyikorgás nélkül nyílott ki, én pedig gyorsan beléptem és bezártam magam után. A medve majdnem felborított olyan hevesen bújt hozzám.

-Jól van!-nevettem és összeborzoltam a bundáját. -Jó kislány, hiányzott a mami?-gagyogtam miközben letettem a tálat. Hátrébb lépve figyeltem, ahogy Camilla jóízűen lakomázni kezd. - Majd még visszajövök! -ígértem neki és Paul- hoz indultam.

A hatalmas kodiak hasonló lelkesedéssel fogadott.  Ő valamivel többet kapott enni. Mosolyogva simogattam meg hatalmas buksiját. Forró lehelete végigcirógatta arcomat, ahogy nagy, nedves nóziját az enyémhez nyomta. Aztán a kezemet kezdte lökdösni, amiben a tálat tartottam.

-Jó fiú.- nyugtattam miközben letettem elé a reggelijét. Miközben ő majszolta én körülnéztem a kifutóban. Napi rutinom volt mindent átellenőrizni, különösen Paul kifutójában. Egy ekkora hím medve nem keltene túl nagy bizalmat, ha kiszabadulna. Hál' istennek, mindent rendben találtam.

Mire végeztem, Paul is befejezte az evést. Felkaptam a labdáját és megráztam az orra előtt majd jó messzire eldobtam. Sajnos az ilyen játékok nem bírták tovább egy hétnél. Paul nagy lendülettel utána vetette magát és a földre teperte. Hatalmas szemfogai közé vette és megrázta akár egy rongybabát. Egy lendülettel a tavába dobta. Hangosan nevettem amint utána ugrott.

- Nem félsz tőle?- a hangra hátrakaptam a fejem. Összehúzott szemmel néztem a zöld szempárba.

- Mit keresel itt?- kérdeztem válasz helyett. Josh szórakozottan támasztotta alkarját a kerítésnek.

- Beszélni akartam veled.- a szavakat úgy ejtette ki mintha égetnék a nyelvét. Felemelt állal, amennyire csak tudtam, büszkén sétáltam oda hozzá.

- Nincs szükség lovagiaskodásra. - néztem hűvösen a szemébe.

-Sajnálom. - a szó olyan halk volt, hogy akár egy sóhaj is lehetett volna. Erre azonban nem számítottam. Vártam, hogy mond még valamit, de csak lassan megcsóválta a fejét.

Meghallottam az ismerős lépteket a hátam mögül.

-A helyedben levenném a kezem a rácsról.- figyelmeztettem a fiút. Bólintott és még mielőtt Paul mellém ért volna, elhúzódott egy kicsit. A medve a vállamra helyezte súlyos fejét. Érdeklődve nézegette Josh-t.

- Igazán szép. - biccentett a srác.- Hogy hívják?

-Paul. De most menj! Ez személyzeti terület, nem szabad, hogy itt lássanak!- Josh bólintott majd a fejébe húzta a baseball sapkáját és komótos léptekkel elindult az állatkert kijárata felé.

- Még látjuk egymást!- vetette oda a válla fölött majd eltűnt egy fagyalbokor mellett.

***

Örültem a monoton munkának, ehhez legalább nem volt szükség 100 százalékos odafigyelésre. Nem bíztam abban, hogy képes lennék figyelni egy komoly munkánál.

- Charlie!- kiabált valaki utánam amint egy jó nagy adag elefánttrágyát talicskáztam épp a komposzt felé. Nem az én munkám lett volna, de Louis megbetegedett és kénytelenek voltunk ellátni az ő feladatait is.

- Igen?- izzadt tenyeremet barna sortomba töröltem miközben megfordultam. Az igazgatóhelyettes, Bernie állt előttem. Mosolya kedves volt, mint mindig. Barna szeme élénk csillogással nézett végig rajtam.

- Ugye tudod, hogy Ellie-hez ma jön az állatorvos, hogy megvizsgálja?- vonta föl bozontos szemöldökét. Ellie a hatalmas elefánttehén most várta első borjúját és nagyon oda kellett figyelnünk, hogy minden rendben menjen.

- Hát persze...- bólintottam pedig teljesen kiment a fejemből a dolog.- Uhm... Háromra, ugye?

- Fél három.- javított ki Bernie.-Csak szóltam, hogy készüljetek fel. Ja és kéne valaki aki itt marad vele éjszakára míg Louis nincs itt, elvállalnád?

-Persze.-bólintottam ismét.-Semmiség.

-Köszönöm Charlie.-azzal sarkon fordult és magamra hagyott. Visszatértem addigi munkámhoz.

Amint volt egy pár perc pihenőm, tárcsáztam a bátyám számát.

-Hello babe!-ismerős hang volt, de nem a bátyámé.

-Josh?-a szemöldököm az egekbe szaladt-Mike hol van?

-Ha jól hallom egy szonettet énekel a tus alatt.-a srác hangja tele volt vidámsággal.-Át adjak neki valami üzenetet?

-Igen, köszönöm. Mondd meg neki, hogy bent kell maradnom estére, vigyázni Ellie-re és jó lenne ha hozna valami vacsorát meg kávét.-daráltam le.

-Ennyi?

-Ennyi.-nyomatékosítottam.

-Rendben át adom, jó elefántőrzést! Szia.-még mielőtt válaszolhattam volna, lerakta. Honnét tudta, hogy Ellie egy elefánt?-gondolkoztam félhangosan.-Biztos elolvasta a tábláját kifelé menet.-adtam magyarázatot saját kérdésemre.

Befejeztem a ganézást aztán ellenőriztem a szénát.

-Charlotte!Hé! Charlie!-a hangra kiléptem a raktárból. Joey futva közeledett felém. Arcán rémület tükröződött. Először azt hittem, hogy Ellie-nél beindult a szülés.

-Igen?-próbáltam megőrizni a nyugalmam.

-Paul...-lihegte.-Az ajtó...

-Mi?-közben futásnak eredtem a Kodiak kifutója felé. Ha kiszabadult...

-Valaki kinyitotta.-közölte a férfi miután levegőhöz jutott. A medve ajtajához érve lassítottam. Paul békésen csipegette az egyik szederbokor termését a kifutójától tíz méterre. Szerencsénkre senki nem volt a környéken.

-Zárd le az utat!-utasítottam Joey-t.-Nem jöhet ide senki!

Paul felkapta a fejét a hangomra. Barátságos hangon üdvözölt majd vissza fordította figyelmét a bokrok felé.

-Szia nagyfiú!-szólítottam meg halkan miközben a közelébe mentem.-Hát te mit csinálsz itt kint, hmm? Mami pici bocsa...-simogattam meg ahogy mellé értem.-Gyere, menjünk be, jó?-elindultam az ajtaja felé. Egy darabig habozott majd kocogva utánam indult.-Jól van, jó fiú!-folyamatosan beszéltem hozzá, hogy fenntartsam az érdeklődését. Amint biztonságos távolra volt bent a kifutóban, szóltam Joey-nak, hogy csukja ránk az ajtót. Pár percet még simogattam és babusgattam majd szép lassan a kijárat fel indultam.

A zárat vizsgálva elakadt a szavam. Valaki megpiszkálta, látszott rajta, hogy feltörték. Egy lakattal kellett bezárnom annyira meg volt rongálódva. Ki az aki ilyet tesz?!

-Ne szólj Bernie-nek!-néztem Joey szemébe.-Majd én elintézem.

-Biztos vagy benne?-hitetlen tekintetét látva bólintottam.

-Nem lesz semmi baj.-biztosítottam.