6. Fejezet

6

Gyenge kifejezés lett volna azt mondani, hogy sokat törtem a fejem a dolgon, vajon ki lehetett olyan felelőtlen, hogy kiengedje Paul-t? Miután mindenki elment haza, még egyszer körbejártam a területet, hogy meggyőződjek róla, minden ajtó rendesen be van-e csukva. Nem találtam hibát ezért megnyugodva sétáltam Ellie-hez. Az elefánt halk trombitálással üdvözölt. Figyelmét azonban valami más kötötte le. Ekkor hallottam meg a suttogást.

-Jól van, jó kislány!-a hang furcsán ismerősen zengett. Kyle?-vontam fel a szemöldökömet miközben közelebb léptem. A fiú a szénatároló mellett állt. Arcát eltakarta Ellie hatalmas árnyéka. A fejét felém fordította. A sötétben megcsillant zöld szeme.

-Hali babe!

-Mit keresel itt Josh?!-kezdett üldözési mániám lenni a sráctól.

-Hoztam neked vacsorát, meg kávét.-úgy mondta mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy bent áll egy elefánt hálószobájában.

-Hogy jutottál be?-anélkül tettem fel a következő kérdést, hogy figyeltem volna az előző válaszra.

-Már zárás előtt bejöttem.-vonta fel széles vállát majd egy laza mozdulattal visszaejtette. Nem figyelt rám teljesen. Ellie felemelte az ormányát és Josh arcát szimatolgatva haladt a hajáig. Úgy cirógatta meg sötétbarna tincseit mint egy anyuka a kisfia haját lefekvés előtt. Furcsa halk hangon beszélgetett a fiúval.

-Tetszel neki.-állapítottam meg, fékezve csapongó gondolataimat.-Ugye tudod, hogy nem tudlak kiengedni?

-Nem is akarok elmenni...-lépett közelebb még mindig az elefánt ormányával a hajában. Kuncognom kellett amint megláttam. Felnézve ő is elmosolyodott. De nem a szokásos gúnyos mosollyal. Ez most más volt. Kedves, igazi mosoly. Mint minden csoda, ez sem tartott soká.-El kell keserítselek babe, egész este itt fogom rontani a levegőt...

-Fantasztikus!-nyögtem fel játszott fájdalommal. Valójában igazából nem volt ellenemre a társaság.

-Nyugi, van nálam póker kártya és kávé! Tuti el tudjuk baszni az időt...-nevetett a saját szóviccén. Résnyire húzott szemmel ültem le a szalmába.

-A kávé jöhet, pókerezni nem tudok...

-Megtanítalak!-huppant le mellém.

 Magyarázni kezdett miközben kihalászta a zsebéből a paklit. Csak mondta és mondta. Próbáltam odafigyelni rá, de egyre nehezebb volt nyitva tartanom a szemem. Két pislogás közte egyre hosszabb idők keletkeztek mígnem elnyomott az álom.

   Dörrenésre ébredtem. Egész testemben megrázkódtam majd arcomat a párnámba temetve próbáltam kizárni a hangot.

-Semmi baj babe! Itt vagyok...-mormolta egy megnyugtató hang.-Csak egy kis vihar!

-Ühümm...-motyogtam kómásan és újra elnyomott az álom. Hirtelen felriadtam. Felnézve Josh-sal találkozott az arcom. A jól ismert arrogáns vigyor ezúttal is ott ült a szája sarkában.

-Jól aludtál hercegnő?

 Úgy pattantam fel mint akinek gombostűt szúrtak a hátsójába.

-Bocs, nem akartam elaludni csak...Agyon nyomtalak...-annyira zavarban voltam, hogy csak össze-vissza dadogásra futotta. Josh eközben felállt és leporolta magát.

-Tudod, kicsit sokat dumálsz...-vigyorgott még mindig miközben közelebb lépett. Ujjai forróak voltak az arcomon. Erős késztetést éreztem, hogy átadjam neki magam.

-Mit művelsz?-próbáltam magamhoz térni.

-Azt hiszem...-kicsit összeráncolta a homlokát.-Épp megcsókollak...-nem várt az engedélyemre. A támadása meglepően intenzív volt. Ajka ugyanolyan forró akárcsak a kezei. Mohón játszadozott a számmal. Amilyen gyorsan támadott olyan hirtelen húzódott el.

-Csukd be a szád babe! Belerepül a légy!-villantott rám egy újabbat a tipikus Josh-vigyorból.

-Nyald ki a seggem!-prüszköltem mérgesen.

-Megtisztelsz!-nevetett fel jóízűen. Pipacsvörösre gyúlva huppantam vissza a szalmába.

   Fogalmam sem volt mit mondjak. Zavarba hozott és ezt ő is tudta.

-Bunkó vagy...-motyogtam kis idő múlva.-Többet ne merészeld ezt csinálni!-felpillantottam rá. Ő csak nézett valami ismeretlen szomorúsággal a szemében. Egy pillanatig összekapcsolódott a tekintetünk majd lehunyta a szemét. Ajkán ismét ott pihent a csúfondáros mosoly.

-Ugyan babe...tudom, hogy te is élvezted!-még mindig csukott szemmel ejtette ki a szavakat miközben leült mellém. Hátradőlve megpaskolta a mellkasát és fél szemmel rám nézett.-Gyere, nem harapok....és csak kényelmesebb neked így...-ezúttal kedves volt a hangja.

-Inkább sétálok egyet...-egy partra vetett lamantin is megirigyelte volna azt a mozgás-stílust amivel talpra evickéltem ugyanis idő közben teljesen begörcsölt a lábam.-Figyelnél addig Ellie-re?

  Ő is felkelt és az elefánt felé lépett egyet. Hozzá hasonlóan én is el akartam indulni ám a bokám felmondta a szolgálatot és zuhanni kezdtem. Lehunyt szemmel vártam a becsapódást ám ahelyett erős karok öleltek át. Orromat betöltötte Josh illata.

-Óvatosan!-mormolta a hajamba amitől kirázott a hideg.-Elzsibbadtál? Ülj le ide!-választ nem várva kapott a karjába és vitt egy közeli ládához. Amint a fenekem a fát érte elhúzódott. Karba font kézzel ücsörögtem. Nem akaródzott ránéznem. A zsibbadás kellemetlenül terjedt szét a lábamban. Meglepetésemre letérdelt elém és finoman feszíteni kezdte a lábfejemet. Habár először megrándultam a hirtelen érzéstől, hamarosan enyhülni kezdett a görcs majd kisvártatva meg is szűnt.

-Most már mehetsz sétálni!-állapította meg.

-Kösz!-néztem rá végül. Nem felelt hanem elhúzódott és hátat fordított nekem.

   Összezavarodva sétáltam az ismerős ösvényen Paul kifutója felé. A satnya világításoknak köszönhetően csak későn vettem észre a bajt. Paul kifutójának ajtaja ismét tárva nyitva árválkodott. A láncot leszaggatták amivel a nap folyamán visszazártam. Veszettül kotorásztam a zsebemben míg megtaláltam a telefonomat. A zseblámpa funkciót bekapcsolva világítottam a földre, hogy megtaláljam a medve nyomait. Épp elindultam egy másik ösvényen mikor meghallottam az üvöltést. A szívem a gyomrom helyére süllyedt, a gyomrom valahova a bokámhoz. Fájdalmas kiáltás volt, méghozzá Josh-é. Villámgyorsan fordultam meg és teljes erőmből futni kezdtem abba az irányba amerről jöttem.

   A látvány, hál' istennek kevésbé volt ijesztő. Azonban nem volt túl sok időm gondolkodni. Paul sarokba szorította Josh-t és az erejét fitogtatta. Szerencsére Ellie istállójának ajtaja zárva volt.

-Paul!-kiabáltam hisztérikus hangon. A medve négy lábra ereszkedett és megfordult.  Értetlenül bámult rám.

  Erős kezek ragadtak meg. A szemem felpattant. Értetlenül néztem körül.

-Nyugalom...-suttogta Josh.-Csak rosszat álmodtál...

-Mi?-nyögtem fel. Borzongva gondoltam vissza az álomra...