6. Fejezet

6

Gyenge kifejezés lett volna azt mondani, hogy sokat törtem a fejem a dolgon, vajon ki lehetett olyan felelőtlen, hogy kiengedje Paul-t? Miután mindenki elment haza, még egyszer körbejártam a területet, hogy meggyőződjek róla, minden ajtó rendesen be van-e csukva. Nem találtam hibát ezért megnyugodva sétáltam Ellie-hez. Az elefánt halk trombitálással üdvözölt. Figyelmét azonban valami más kötötte le. Ekkor hallottam meg a suttogást.

-Jól van, jó kislány!-a hang furcsán ismerősen zengett. Kyle?-vontam fel a szemöldökömet miközben közelebb léptem. A fiú a szénatároló mellett állt. Arcát eltakarta Ellie hatalmas árnyéka. A fejét felém fordította. A sötétben megcsillant zöld szeme.

-Hali babe!

-Mit keresel itt Josh?!-kezdett üldözési mániám lenni a sráctól.

-Hoztam neked vacsorát, meg kávét.-úgy mondta mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy bent áll egy elefánt hálószobájában.

-Hogy jutottál be?-anélkül tettem fel a következő kérdést, hogy figyeltem volna az előző válaszra.

-Már zárás előtt bejöttem.-vonta fel széles vállát majd egy laza mozdulattal visszaejtette. Nem figyelt rám teljesen. Ellie felemelte az ormányát és Josh arcát szimatolgatva haladt a hajáig. Úgy cirógatta meg sötétbarna tincseit mint egy anyuka a kisfia haját lefekvés előtt. Furcsa halk hangon beszélgetett a fiúval.

-Tetszel neki.-állapítottam meg, fékezve csapongó gondolataimat.-Ugye tudod, hogy nem tudlak kiengedni?

-Nem is akarok elmenni...-lépett közelebb még mindig az elefánt ormányával a hajában. Kuncognom kellett amint megláttam. Felnézve ő is elmosolyodott. De nem a szokásos gúnyos mosollyal. Ez most más volt. Kedves, igazi mosoly. Mint minden csoda, ez sem tartott soká.-El kell keserítselek babe, egész este itt fogom rontani a levegőt...

-Fantasztikus!-nyögtem fel játszott fájdalommal. Valójában igazából nem volt ellenemre a társaság.

-Nyugi, van nálam póker kártya és kávé! Tuti el tudjuk baszni az időt...-nevetett a saját szóviccén. Résnyire húzott szemmel ültem le a szalmába.

-A kávé jöhet, pókerezni nem tudok...

-Megtanítalak!-huppant le mellém.

 Magyarázni kezdett miközben kihalászta a zsebéből a paklit. Csak mondta és mondta. Próbáltam odafigyelni rá, de egyre nehezebb volt nyitva tartanom a szemem. Két pislogás közte egyre hosszabb idők keletkeztek mígnem elnyomott az álom.

   Dörrenésre ébredtem. Egész testemben megrázkódtam majd arcomat a párnámba temetve próbáltam kizárni a hangot.

-Semmi baj babe! Itt vagyok...-mormolta egy megnyugtató hang.-Csak egy kis vihar!

-Ühümm...-motyogtam kómásan és újra elnyomott az álom. Hirtelen felriadtam. Felnézve Josh-sal találkozott az arcom. A jól ismert arrogáns vigyor ezúttal is ott ült a szája sarkában.

-Jól aludtál hercegnő?

 Úgy pattantam fel mint akinek gombostűt szúrtak a hátsójába.

-Bocs, nem akartam elaludni csak...Agyon nyomtalak...-annyira zavarban voltam, hogy csak össze-vissza dadogásra futotta. Josh eközben felállt és leporolta magát.

-Tudod, kicsit sokat dumálsz...-vigyorgott még mindig miközben közelebb lépett. Ujjai forróak voltak az arcomon. Erős késztetést éreztem, hogy átadjam neki magam.

-Mit művelsz?-próbáltam magamhoz térni.

-Azt hiszem...-kicsit összeráncolta a homlokát.-Épp megcsókollak...-nem várt az engedélyemre. A támadása meglepően intenzív volt. Ajka ugyanolyan forró akárcsak a kezei. Mohón játszadozott a számmal. Amilyen gyorsan támadott olyan hirtelen húzódott el.

-Csukd be a szád babe! Belerepül a légy!-villantott rám egy újabbat a tipikus Josh-vigyorból.

-Nyald ki a seggem!-prüszköltem mérgesen.

-Megtisztelsz!-nevetett fel jóízűen. Pipacsvörösre gyúlva huppantam vissza a szalmába.

   Fogalmam sem volt mit mondjak. Zavarba hozott és ezt ő is tudta.

-Bunkó vagy...-motyogtam kis idő múlva.-Többet ne merészeld ezt csinálni!-felpillantottam rá. Ő csak nézett valami ismeretlen szomorúsággal a szemében. Egy pillanatig összekapcsolódott a tekintetünk majd lehunyta a szemét. Ajkán ismét ott pihent a csúfondáros mosoly.

-Ugyan babe...tudom, hogy te is élvezted!-még mindig csukott szemmel ejtette ki a szavakat miközben leült mellém. Hátradőlve megpaskolta a mellkasát és fél szemmel rám nézett.-Gyere, nem harapok....és csak kényelmesebb neked így...-ezúttal kedves volt a hangja.

-Inkább sétálok egyet...-egy partra vetett lamantin is megirigyelte volna azt a mozgás-stílust amivel talpra evickéltem ugyanis idő közben teljesen begörcsölt a lábam.-Figyelnél addig Ellie-re?

  Ő is felkelt és az elefánt felé lépett egyet. Hozzá hasonlóan én is el akartam indulni ám a bokám felmondta a szolgálatot és zuhanni kezdtem. Lehunyt szemmel vártam a becsapódást ám ahelyett erős karok öleltek át. Orromat betöltötte Josh illata.

-Óvatosan!-mormolta a hajamba amitől kirázott a hideg.-Elzsibbadtál? Ülj le ide!-választ nem várva kapott a karjába és vitt egy közeli ládához. Amint a fenekem a fát érte elhúzódott. Karba font kézzel ücsörögtem. Nem akaródzott ránéznem. A zsibbadás kellemetlenül terjedt szét a lábamban. Meglepetésemre letérdelt elém és finoman feszíteni kezdte a lábfejemet. Habár először megrándultam a hirtelen érzéstől, hamarosan enyhülni kezdett a görcs majd kisvártatva meg is szűnt.

-Most már mehetsz sétálni!-állapította meg.

-Kösz!-néztem rá végül. Nem felelt hanem elhúzódott és hátat fordított nekem.

   Összezavarodva sétáltam az ismerős ösvényen Paul kifutója felé. A satnya világításoknak köszönhetően csak későn vettem észre a bajt. Paul kifutójának ajtaja ismét tárva nyitva árválkodott. A láncot leszaggatták amivel a nap folyamán visszazártam. Veszettül kotorásztam a zsebemben míg megtaláltam a telefonomat. A zseblámpa funkciót bekapcsolva világítottam a földre, hogy megtaláljam a medve nyomait. Épp elindultam egy másik ösvényen mikor meghallottam az üvöltést. A szívem a gyomrom helyére süllyedt, a gyomrom valahova a bokámhoz. Fájdalmas kiáltás volt, méghozzá Josh-é. Villámgyorsan fordultam meg és teljes erőmből futni kezdtem abba az irányba amerről jöttem.

   A látvány, hál' istennek kevésbé volt ijesztő. Azonban nem volt túl sok időm gondolkodni. Paul sarokba szorította Josh-t és az erejét fitogtatta. Szerencsére Ellie istállójának ajtaja zárva volt.

-Paul!-kiabáltam hisztérikus hangon. A medve négy lábra ereszkedett és megfordult.  Értetlenül bámult rám.

  Erős kezek ragadtak meg. A szemem felpattant. Értetlenül néztem körül.

-Nyugalom...-suttogta Josh.-Csak rosszat álmodtál...

-Mi?-nyögtem fel. Borzongva gondoltam vissza az álomra...

5. Fejezet

  

 5.

A lassúnál is lassabban sétáltam a kifutók közt. Bár már nagyon vártam, hogy odaérjek, valami mégis lelassította a lépteimet. A farkasok mellettem futottak, míg elhaladtam a kifutójuk mellett. Rha a hatalmas bengáli tigris halk dorombolásszerű hangot hallatva dörgölőzött a kerítéshez. Bár mindkét faj gyönyörű volt, mégsem ők voltak, akik felkeltették a tüzet a szívemben. A föld is megremegett a talpam alatt ahogy Camilla vágtatva közeledett a kerítéshez. Elmosolyodtam és a Grizzly kíséretével a személyzetnek fenntartott bejárthoz igyekeztem. Az élelemraktárból kivettem a reggelire szánt halat és gyümölcsöket és egy tálba pakoltam. Camilla két lábra ágaskodva lökdöste a kerítést miközben figyelte, hogy készítem az ennivalót számára. Másnak talán félelmetes lehetett az a morgás, amivel taglalta mennyire korog a gyomra, de nekem csak mosolyognom kellett tőle. Leakasztottam a kulcsot az övemről és a zárba illesztettem. Az ajtó nyikorgás nélkül nyílott ki, én pedig gyorsan beléptem és bezártam magam után. A medve majdnem felborított olyan hevesen bújt hozzám.

-Jól van!-nevettem és összeborzoltam a bundáját. -Jó kislány, hiányzott a mami?-gagyogtam miközben letettem a tálat. Hátrébb lépve figyeltem, ahogy Camilla jóízűen lakomázni kezd. - Majd még visszajövök! -ígértem neki és Paul- hoz indultam.

A hatalmas kodiak hasonló lelkesedéssel fogadott.  Ő valamivel többet kapott enni. Mosolyogva simogattam meg hatalmas buksiját. Forró lehelete végigcirógatta arcomat, ahogy nagy, nedves nóziját az enyémhez nyomta. Aztán a kezemet kezdte lökdösni, amiben a tálat tartottam.

-Jó fiú.- nyugtattam miközben letettem elé a reggelijét. Miközben ő majszolta én körülnéztem a kifutóban. Napi rutinom volt mindent átellenőrizni, különösen Paul kifutójában. Egy ekkora hím medve nem keltene túl nagy bizalmat, ha kiszabadulna. Hál' istennek, mindent rendben találtam.

Mire végeztem, Paul is befejezte az evést. Felkaptam a labdáját és megráztam az orra előtt majd jó messzire eldobtam. Sajnos az ilyen játékok nem bírták tovább egy hétnél. Paul nagy lendülettel utána vetette magát és a földre teperte. Hatalmas szemfogai közé vette és megrázta akár egy rongybabát. Egy lendülettel a tavába dobta. Hangosan nevettem amint utána ugrott.

- Nem félsz tőle?- a hangra hátrakaptam a fejem. Összehúzott szemmel néztem a zöld szempárba.

- Mit keresel itt?- kérdeztem válasz helyett. Josh szórakozottan támasztotta alkarját a kerítésnek.

- Beszélni akartam veled.- a szavakat úgy ejtette ki mintha égetnék a nyelvét. Felemelt állal, amennyire csak tudtam, büszkén sétáltam oda hozzá.

- Nincs szükség lovagiaskodásra. - néztem hűvösen a szemébe.

-Sajnálom. - a szó olyan halk volt, hogy akár egy sóhaj is lehetett volna. Erre azonban nem számítottam. Vártam, hogy mond még valamit, de csak lassan megcsóválta a fejét.

Meghallottam az ismerős lépteket a hátam mögül.

-A helyedben levenném a kezem a rácsról.- figyelmeztettem a fiút. Bólintott és még mielőtt Paul mellém ért volna, elhúzódott egy kicsit. A medve a vállamra helyezte súlyos fejét. Érdeklődve nézegette Josh-t.

- Igazán szép. - biccentett a srác.- Hogy hívják?

-Paul. De most menj! Ez személyzeti terület, nem szabad, hogy itt lássanak!- Josh bólintott majd a fejébe húzta a baseball sapkáját és komótos léptekkel elindult az állatkert kijárata felé.

- Még látjuk egymást!- vetette oda a válla fölött majd eltűnt egy fagyalbokor mellett.

***

Örültem a monoton munkának, ehhez legalább nem volt szükség 100 százalékos odafigyelésre. Nem bíztam abban, hogy képes lennék figyelni egy komoly munkánál.

- Charlie!- kiabált valaki utánam amint egy jó nagy adag elefánttrágyát talicskáztam épp a komposzt felé. Nem az én munkám lett volna, de Louis megbetegedett és kénytelenek voltunk ellátni az ő feladatait is.

- Igen?- izzadt tenyeremet barna sortomba töröltem miközben megfordultam. Az igazgatóhelyettes, Bernie állt előttem. Mosolya kedves volt, mint mindig. Barna szeme élénk csillogással nézett végig rajtam.

- Ugye tudod, hogy Ellie-hez ma jön az állatorvos, hogy megvizsgálja?- vonta föl bozontos szemöldökét. Ellie a hatalmas elefánttehén most várta első borjúját és nagyon oda kellett figyelnünk, hogy minden rendben menjen.

- Hát persze...- bólintottam pedig teljesen kiment a fejemből a dolog.- Uhm... Háromra, ugye?

- Fél három.- javított ki Bernie.-Csak szóltam, hogy készüljetek fel. Ja és kéne valaki aki itt marad vele éjszakára míg Louis nincs itt, elvállalnád?

-Persze.-bólintottam ismét.-Semmiség.

-Köszönöm Charlie.-azzal sarkon fordult és magamra hagyott. Visszatértem addigi munkámhoz.

Amint volt egy pár perc pihenőm, tárcsáztam a bátyám számát.

-Hello babe!-ismerős hang volt, de nem a bátyámé.

-Josh?-a szemöldököm az egekbe szaladt-Mike hol van?

-Ha jól hallom egy szonettet énekel a tus alatt.-a srác hangja tele volt vidámsággal.-Át adjak neki valami üzenetet?

-Igen, köszönöm. Mondd meg neki, hogy bent kell maradnom estére, vigyázni Ellie-re és jó lenne ha hozna valami vacsorát meg kávét.-daráltam le.

-Ennyi?

-Ennyi.-nyomatékosítottam.

-Rendben át adom, jó elefántőrzést! Szia.-még mielőtt válaszolhattam volna, lerakta. Honnét tudta, hogy Ellie egy elefánt?-gondolkoztam félhangosan.-Biztos elolvasta a tábláját kifelé menet.-adtam magyarázatot saját kérdésemre.

Befejeztem a ganézást aztán ellenőriztem a szénát.

-Charlotte!Hé! Charlie!-a hangra kiléptem a raktárból. Joey futva közeledett felém. Arcán rémület tükröződött. Először azt hittem, hogy Ellie-nél beindult a szülés.

-Igen?-próbáltam megőrizni a nyugalmam.

-Paul...-lihegte.-Az ajtó...

-Mi?-közben futásnak eredtem a Kodiak kifutója felé. Ha kiszabadult...

-Valaki kinyitotta.-közölte a férfi miután levegőhöz jutott. A medve ajtajához érve lassítottam. Paul békésen csipegette az egyik szederbokor termését a kifutójától tíz méterre. Szerencsénkre senki nem volt a környéken.

-Zárd le az utat!-utasítottam Joey-t.-Nem jöhet ide senki!

Paul felkapta a fejét a hangomra. Barátságos hangon üdvözölt majd vissza fordította figyelmét a bokrok felé.

-Szia nagyfiú!-szólítottam meg halkan miközben a közelébe mentem.-Hát te mit csinálsz itt kint, hmm? Mami pici bocsa...-simogattam meg ahogy mellé értem.-Gyere, menjünk be, jó?-elindultam az ajtaja felé. Egy darabig habozott majd kocogva utánam indult.-Jól van, jó fiú!-folyamatosan beszéltem hozzá, hogy fenntartsam az érdeklődését. Amint biztonságos távolra volt bent a kifutóban, szóltam Joey-nak, hogy csukja ránk az ajtót. Pár percet még simogattam és babusgattam majd szép lassan a kijárat fel indultam.

A zárat vizsgálva elakadt a szavam. Valaki megpiszkálta, látszott rajta, hogy feltörték. Egy lakattal kellett bezárnom annyira meg volt rongálódva. Ki az aki ilyet tesz?!

-Ne szólj Bernie-nek!-néztem Joey szemébe.-Majd én elintézem.

-Biztos vagy benne?-hitetlen tekintetét látva bólintottam.

-Nem lesz semmi baj.-biztosítottam.

4. Fejezet

4.

   Bár egy kocsival jöttünk már a bejáratnál elhagytam a bátyám. Most meg kellett keresnem és azt sem tudtam, hol kezdjem. A zene őrülten hangos volt. Kezdtem kétségbe esni a sok fiatal között. Mike-ot sehol nem láttam. Egyszer csak valaki megragadta a karom. A hátam mögé pillantottam. Egy ismerős srácot láttam meg amint félszegen mosolyogva nézett rám. Josh az.
-Mit akarsz?-morogtam.
-Gyere táncolni!-magához rántott. A tenyeremet a mellkasának feszítettem, hogy ne tudjon teljesen közel húzni magához. Épp valami lassú szám indult el.
-Most nem érek rá. Nem láttad Mike-ot?-tereltem gyorsan a témát miközben igyekeztem nem elveszni abban az állhatatosan csillogó sötétzöld szempárban.
-Valami csajjal szórakozik az egyik szobában.-vont vállat Josh.-Szórakozhatnánk mi is...-kacsintott rám.
-Van barátom.-kamuztam jeges hangvétellel majd ismét megpróbáltam kiszabadulni a karjai közül. Lehajtotta a fejét így ajka a fülemhez került. Forró lehelete súrolta a nyakamat.
-Az a seggfej akivel a múltkor találkoztunk...nem tűnt túl barátságosnak...
-K-kibékültünk...-dadogtam.
-Ezt most úgy mondtad, mintha számítana valamit...-kuncogott majd egy hirtelen mozdulattal a nyakamra tapasztotta forró ajkait. Egész testemben megfeszültem és megpróbáltam eltaszítani magamtól. Szorítása erősödött a csuklómon. Már fájdalmas volt.
-Josh, te mi a francot művelsz?-megmenekültem. Ed volt az. Josh enyhén elhúzódott, de még utoljára végignyalta a szívást a nyakamon.
-Csak táncolunk.-felelt a fiú ártatlan hangon. Egy újabb arrogáns mosoly kúszott az ajkára amint lepillantott rám.-Ugye?
Azon csodálkoztam, hogy nem látszanak a szememből kipattanó szikrák mert úgy éreztem, a tekintetem villámokat szór.
-Most megyek!-kitéptem magam a karjai közül és arrébb lökve az embereket az utamból, kifelé igyekeztem a házból. Egyre dühösebb lettem Mike-ra amiért csak úgy lelépett, itt hagyva engem a csapattársaival. Úgy döntöttem haza megyek. Már a járdán voltam amikor valaki hirtelen elkapott hátulról. Egy pillanatig azt hittem, hogy Josh az, de mikor meghallottam a srác hangját, azt kívántam bár csak Josh lenne az...
-Hát te merre tartasz szívem?-morogta Kyle sötétvörös hajamba. Kezeit a csípőmön pihentette amint megfordultam, hogy rá nézhessek. Kék szemei végigvándoroltak rajtam. A nyakamnál megállapodott. Egy pillanatig vizsgálgatott majd tekintete elsötétült.
-Hagyj békén!-próbáltam eltaszítani magamtól az exemet.
-Ez meg ki volt?-finomnak nem nevezhető mozdulattal ragadta meg a hajamat és feszítette hátra a fejemet. Megijedtem. Fogalmam sem volt, hogy Kyle mire készül.
-Engedj el!-körmeimet a karjába vájtam, hogy lefejtsem a hajamról a kezét. Még szorosabban fogott mint addig. A fájdalom könnyeket csalt a szemembe. Megharaptam a csuklóját mire egy fájdalmas szisszenés közepette elengedett. Futásnak eredtem. Szorosan a nyomomban volt. A parknál ért utol. Elkapta a karomat és magához rántott.
-KI VOLT?!?-üvöltötte az arcomba. A keze fellendült, hogy lecsapjon rám. Már épp megfeszültem, hogy kivédjem az ütést és vissza támadhassak amikor...
-Én...-szólalt meg egy csendes hang a hátunk mögött. Az ereimben meghűlt a vér. Mindketten arrafelé fordultunk.-Engedd el!-Josh állkapcsa megfeszült ahogy végignézett rajtam és Kyle-on. Lassan elindult felénk. Kyle maga elé rántott, mintha velem akarna védekezni. -Menj el!-tátogtam Josh-nak. Bár nem bírtam a srácot, nem szerettem volna, hogy ez az őrült kicsinálja.

-Engedd el!-ismételte meg Josh hangosabban az iménti mondatát. Nem bírtam tovább, cselekednem kellett. A cipőm sarkát teljes erőmből Kyle bokájába vájtam majd ellöktem magam tőle és elterültem a földön. Josh-nak csak ennyi kellett, már ugrott is. Ököllel esett Kyle-nak és lesodorta a lábáról. Ütés ütést követett. Bár nem hittem volna, de Josh hamar felülkerekedett. Mire magamhoz tértem, már kis híján félholtra verte Kyle-t. Minden erőmet összeszedve odaléptem hozzájuk.
-Hagyd abba!-kértem halkan. Josh úgy ütötte tovább a félájult fiút mintha meg sem hallotta volna amit mondtam. Kyle nyüszítve kuporodott össze a súlyos ökölcsapások alatt. Fülemet ekkor egy reszelős mormogás hangja érte el. Josh volt az. Suttogva átkozódott míg ütlegelte  az ex-barátomat.
-Josh, kérlek!-szólaltam meg hangosabban. Amint újabb ütésre emelte az öklét, elkaptam az alkarját. Rám pillantott. Szemében enyhe zavar tükröződött. Ekkor jöttem rá, hogy teljesen megfeledkezett a jelenlétemről. A pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva Kyle arcon könyökölte Josh-t. A srác erre kitépte magát a kezeimből és egy utolsó ütést mért Kyle-ra. Vége volt, elájult. Josh felállt majd megtörölte vérző ajkát. Űzött tekintettel pillantott rám.
-Jól vagy?-bár próbáltam közömbös lenni a hangom remegése elárult. A srác elvigyorodott.
-Jobban lennék ha beszéd helyett inkább sóhajtoznál...alattam.-kacsintott.
-Undorító vagy!-forgattam a szemeim. Josh hátravetett fejjel nevetett rajtam. Kinyújtotta felém a kezét.
-Gyere, haza viszlek!
Egy pillanatig haboztam mielőtt elfogadtam az ajánlatot. Aztán, miután Kyle-ra pillantottam, nem is tűnt olyan rossz ötletnek Josh-sal lógni. Ő legalább nem próbál megfojtani...
-Kösz...-arrébb rúgtam egy kavicsot az útból miközben átsétáltunk a parkon. Már értem mire célzott Mike azzal a jófiúból rossz fiú utalással.
-Ne köszönd meg!-förmedt rám. Ijedten pillantottam felé. Valahonnan egy baseball sapkát kerített amit most mélyen a szemébe húzott, így az eltakarta arcát. Csupán állkapcsának határozott vonalát véltem látni amint megfeszült valamiféle indulattól. Ahogy végignéztem alakján észrevettem, hogy fekete pólót viselt, sötét farmerral és egy bakanccsal. Eddig fel sem tűnt az öltözködési stílusa. Megéreztem, hogy figyel a szeme sarkából így gyorsan elkaptam a fejem. Zavaromat azzal próbáltam rejteni, hogy lehajtottam a fejem, így fürtjeim függönyt alkottak az arcom körül. A park előtt egy terepjáró parkolt. Josh kinyitotta előttem az anyósülés ajtaját.
-Szállj be!-morrant fel ismét. Fogalmam sem volt mi rontotta el így a kedvét egy perc alatt. Úgy kellett bemásznom az ülésre annyira magasan volt.
-Ne tartsak bakot?-gúnyolódott miközben  egyik karjával átölelt és besegített az autóba. Játékosan megcsípte az oldalamat majd becsukta az ajtót és átment a helyére. Míg egyedül voltam, valami páni félelem kerített hatalmába. Itt vagyok egy idegen kocsiban, egy szinte idegen sráccal aki nemsokkal azelőtt, hogy laposra verte az őrült expasimat, jómaga is "agresszívan" viselkedett velem. Hiányzik az a jófiú aki az erkélyemen megnevettetett. Nem volt több időm gondolkodni, Josh is beszállt. Levette a sapkáját és a combomon átnyúlva kinyitotta a kesztyűtartót. Egy pillantást vetett bele majd helyeslően mormogva becsukta. Nem volt időm megnézni mi az amit ellenőrzött. A motor felberregett és az autó kikanyarodott az útra.
-Mi lesz Kyle-lal?-a nyakamat kitekerve pillantottam hátra a park felé.
-Küldtem egy SMS-t Sam-nek, hogy szedjék össze.-vont vállat a srác.-A többi nem az én dolgom.
Nem tudtam mit feleljek. Lassan megérkeztünk a házunkhoz.
Josh-ra pillantottam. A kocsiban teljes sötétség honolt, arcát az utcai lámpák halvány fénye világította meg halványan. Ajka enyhén felhasadt Kyle könyökének ütésétől. Egy csepp vér buggyant ki és lefelé araszolt az állán. Kicsatoltam az biztonsági övemet, hogy szabadon mozoghassak és egy papír zsebkendőt halásztam elő a zsebemből. Belenéztem a szemébe és félénken közelebb hajoltam. Gyanakvó tekintete minden mozdulatomat követte. Finoman az ajkához érintettem a zsebkendőt.
-Azért köszönöm, hogy megvédtél, még ha a te hibád is, hogy meg kellett védened...-motyogtam miközben az állát is megtöröltem. Elkapta a csuklómat és mélyen a szemembe nézett. Keze forró és tudtam, ha úgy akarja könnyedén összetörheti a csontjaimat.
-Nem azért védtelek meg, mert a kötelességem volt...-morogta mély, rekedt hangján. Csuklómnál fogva közelebb húzott magához. Arcunk összesimult. Moccanni sem mertem.
Szempillája az arcomat súrolta mikor lehunyta szemeit. Szája ismét rátalált az előbbi szívás helyére.
-Hanem mert nem bírtam elviselni, hogy az a seggfej hozzád érjen...-megrándultam a szavaitól.-Maradj nyugton.-mondta a suttogásnál is halkabban. Szemfoga végigkarcolta a nyakamat. Megborzongtam tőle.
-Miért csinálod ezt?-egyszerre akartam hozzásimulni, átadni magam neki és menekülni, kitörni a szorításából, el minél messzebbre.
-Miért, miért... Kérdések...-nevetett halkan a hajamba.-Csak érezz!-utasított és ismét szívni kezdte a nyakamat, bár ezúttal lágyabban mint azelőtt. Átcsúszott az én térfelemre.  Kezeim a derekát ölelték. Zihálni kezdtem amint megharapta a bőrömet. Ujjai a csípőmet markolták. Ágyékunk összefeszült. Éreztem a merevedését. Egy kép villant a fejembe. Halvány sejtésem támadt arról, mit ellenőrzött az imént a kesztyűtartóban. Szemem felpattant. A sötétben vakon tapogatózva a zár felé és sikerült kinyitnom az ajtót. Kis híján mindketten kiestünk.
-Megőrültél?!-a fiú elkapta az ajtót mielőtt a betonra zuhantam volna.
-Hogy én őrültem meg?-csattantam fel dühösen.-Kösz a fuvart!-taszítottam rajta egyet és kiugrottam a kocsiból.
-Még látjuk egymást!-ígérte Josh mielőtt becsaphattam volna az ajtót. Felhorkantam és hátat fordítva egyenesen a házba mentem.
Alighogy beértem a nappaliba már meg is kaptam az SMS-t-"Olyan az ízed mint valami egzotikus gyümölcs. Csúnya dolog volt ÍGY otthagynod...J." Hisztérikus nevetés tört fel a torkomból.
Honnan tudja a telefonszámomat?-kattogott az agyamban a gondolat. Nagy valószínűséggel a bátyámtól szerezte meg. Ismét felhorkantam és az emeletre mentem. A fürdőszobában erős késztetést éreztem, hogy a csap alá dugjam a fejem. Ehelyett inkább megnéztem a nyakamat. Amint megérintettem mintha újra éreztem magamon Josh ajkát. Felszisszentem. Valószínűleg egy kiló alapozó sem fogja eltüntetni. Szuper! Ebben a pillanatban meg tudtam volna fojtani azt a titokzatos, veszélyes fiút. Titkos és veszélyes, ez az a két dolog amit tudtam róla. A két dolog ami egyszerre vonzott és taszított. A két dolog ami az őrületbe kergetett... Jobbnak láttam ha lefekszek aludni. Másnap legalább már az állatkertben lehettem...

3. Fejezet

 3.

Arra riadtam, fel, hogy Mike a vállamat rázogatja.
-Halihó drágaságom, hasadra süt a nap!
-Mi?-motyogtam ködös tekintettel. Egy pillanatig még kábult voltam az iménti rémálomtól. Aztán kezdett derengeni a helyzet. Elaludtam az erkélyen. Még mindig Josh pulcsija volt rajtam és a szakadt rövidnadrágom.
-Csak arra lennék kíváncsi, hogy jössz-e reggelizni?-tesóm olyan lassan beszélt mintha egy idiótának magyarázna.
-Ühümm...
-Lent megvárlak.-biccentett mint aki jól végezte dolgát és magamra hagyott. A tagjaim hangosan sikoltottak amint felkeltem. Teljesen elgémberedett minden porcikám. Ahogy ujjaimmal a hajamba szántottam, ismét megéreztem az illatot ami a pulcsiból áradt. Egész nap el tudnám szaglászgatni...Vajon Josh bőrének is ilyen illata van?-fogalmazódott meg bennem a gondolat mielőtt észbe kaphattam volna. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon és bementem a szobámba átöltözni. Bent az ágyamra dobtam a pulcsit. A hátán ott volt a piros hetes és alatta nagy nyomtatott betűkkel "Hutcherson". A hetes volt a szerencseszámom. Sürgősen keresnem kell egy másik szerencseszámot-döntöttem el magamban miközben már a tus alatt álltam. Gyorsan végztem és miután megszárítkoztam, felkaptam egy szövet rövidnadrágot, egy fekete trikóval. Mire a konyhába értem Mike már elkezdett enni.
-Nem úgy volt, hogy megvársz?-biggyesztettem le az ajkam miközben leültem hozzá.
-Ja és addig haljak éhen, nem?-felelt vigyorogva. Nem értem rá játszani a sértődöttet, ugyanis farkaséhes voltam.-Tegnap...-kezdett el beszélni, de hirtelen abbahagyta és a tányérjába meredt.
-Igen?-vontam fel a szemöldököm.
-Tegnap akkor szakítottatok?-látszott rajta, hogy eredetileg nem ezt akarta kérdezni, de azért válaszoltam.
-Nagyon úgy tűnik...
-Ugye nem...erőszakolt meg vagy ilyesmi?-bukott ki bátyámból a kérdés. Éreztem ahogy kúszik fel a tűz a nyakamon mígnem lángba borította az arcom.
-Időben jöttetek.-adtam kitérő választ. Mike csak bólintott egyet.
-Na és Josh?-bombázott újabb kérdéssel.
-Mi van vele?-kérdeztem vissza közönyös hangon.
-Én is ezt kérdezem. Tetszik neked?
-Őhm...-elgondolkodva meredtem a tányéromba.-Nekem kicsit túl nagyképűnek tűnik...
-Az is.-hagyta rá fivérem.-Tudod, Josh igazából jó srác, csak néha...néha akaratlanul is megváltozik...-nem igazán értettem mire céloz. A reggelit csendben fejeztük be.
-Elmosogatok, te meg rakj be egy adag ruhát a mosógépbe.-osztottam el a feladatokat miközben már a tányérokat szedtem össze. Mike bólintott és a mosókonyhába ment. Csöngettek.
-Megyek!-kiáltottam fel és kinyitottam a bejárati ajtót. Az egész csapat az ajtóban toporgott.
-Csá.-köszöntek kórusban.-Mike?
-Ó, el is felejtettem szólni! Jönnek a srácok kilencre.-jelent meg mögöttem Mike halkan nevetgélve.
-Észrevettem.-félreálltunk az útból és a fiúk mind beözönlöttek. Egy baseballsapkás srác jött utoljára. Először fel sem ismertem. Aztán mikor rám nézett kis híján hátraléptem egyet. Szeme gyűlölettől parázslott. Ez nem az a srác akivel tegnap forrócsokiztam. Végignéztem rajta. Egyszerű szürke atlétát viselt, egy rövidnadrággal. Ökölbe szorult kezén alvadt vér vöröslött.
-Mi van veled haver?-szólalt meg bátyám. Josh elmosolyodott ami simán beillett egy vicsorgásnak is.
-Tegnap este volt egy kis összezördülésem valakivel.-vont vállat.-Ma reggel pedig kénytelen voltam egyenlíteni a számlát...
-Gyere velem.-óvatosan megfogtam a csuklóját és a földszinti fürdőszobába vezettem.-Mutasd a kezed!-szóltam rá miközben már az elsősegély ládában turkáltam. Valamit morgott, de engedelmesen felemelte az öklét és szétnyitotta ujjait. Egy nedves ruhával letöröltem a vért majd lefertőtlenítettem a sebeket. Nem tűntek túl vészesnek, csupán zúzódások.
-Kösz.-már éppen elfordult volna mikor eszembe jutott valami.
-Vedd le a sapkát!
-Mi?-nézett vissza rám.
-A sapkát...vedd le.
-Nem.-makacskodott. Résnyire húztam a szemeim.
-Ha nem veszed le, szólok Kirby edzőnek, hogy ne engedjen játszani!-fenyegetőztem. Gúnyosan felnevetett, de végül eleget tett a kérésemnek. Homlokán egy két centis vágás éktelenkedett. Már nem vérzett ugyan, de látszott rajta, hogy nem törődött vele.
-Csak egy karcolás!-legyintett amint meg akartam vizsgálni. Ezt a sebet is letörölgettem és lefertőtlenítettem.
-Kivel verekedtél?-kérdeztem közben.
-Nem emlékszem...-tudtam, hogy hazudik, de nem faggatóztam, nem az én dolgom.
-A barátnőd helyében jobban vigyáznék rád.-közöltem miközben egy csipesszel kivettem egy üvegszilánkot a sebből. Olyan pici, hogy valószínűleg nem is vettem volna észre ha nem csillan meg rajta a lámpa fénye. Josh ismét nevetni kezdett, de most nem volt semmi gúny a hangjában.
-Nincs barátnőm, de azért kösz.-amint végeztem visszavette a sapkát.
-Nincs mit.-biccentettem. Néztem ahogy visszamegy a többiekhez. Elpakoltam az elsősegély csomagot. Valahogy nem volt sok kedvem a társasághoz. Éppen egy fáslit tekertem össze mikor meghallottam, hogy valaki jön.
-Halihó.-mosolygott rám Sam.-Azt mondják itt az orvosi szoba...
-Veled mi történt?-sóhajtottam fel. Sam Mike egyik legjobb haverja volt. Szinte családtagnak számított. Felmutatta az ujját amin egy apró fekete pont volt. Egy tüske.
-Most szívatsz?-forgattam a szemeim, de közben már a szemöldökcsipeszem után kutattam.
-Tudod milyen rossz úgy dobni, hogy benne van az a vacak az ujjamban?-panaszkodott. Megfogtam az ujját és megpróbáltam a körmömmel ki passzírozni a tüskét. Már félig kint volt. Most jött a csipesz. Kihúztam a tüskét és félre raktam. A fény felé fordítottam az ujját, hogy megnézzem nincs-e benne még szilánk, de tisztának tűnt ezért lefújtam fertőtlenítővel és ragasztottam rá egy ragtapaszt.
-Boldog vagy?-kérdeztem kissé türelmetlen hangon.
-Hát tudod lenne itt még valami...-a vigyorából tudtam, hogy csak hülyéskedik.
-Elmehetsz te a francba...-löktem meg a vállát vigyorogva.
-Tudod tényleg lenne itt még valami...-komollyá vállt a hangja.
-Igen?-vontam fel a szemöldököm, miközben az esetleges sérülések után kutattam.
-Josh...-összevonta a szemöldökét.-Nem szeretném ha túlzottan összehaverkodnátok...-nem értettem az aggodalmát, de elég atyáskodó hangon beszélt ahhoz, hogy ne gondoljak féltékenységre.
-Én nem aggódom.-vontam vállat.
-Mert nem ismered! Nézd... Josh jó srác...de...
-Tudom!- morogtam.-Mike már felvilágosított...-Lezárásként kitereltem a fürdőszobából, vissza a többiekhez. Letelepedtek a nappaliba és haditerveket kovácsoltak.
-...és akkor jön Ed...-mutogatott tesóm egy papírlapon amire köröket és x-eket rajzoltak. Puszik és ölelések.-vigyorogtam magamban.-Most győzni fogunk!
-Na persze.-motyogtam miközben elmentem mellettük. Tizenkét szempár szegeződött rám.-Nem szóltam...-menekültem behúzott nyakkal. Töltöttem magamnak egy pohár narancslevet és letelepedtem a Tv elé. Foci, hoki, kosárlabda...mindenhol csak a sport. Aztán egy mese. Phineas & Ferb...Tökéletes. Mire feleszméltem az összes srác mellém ült a kanapé köré és a mesét nézték.
-Éhes vagyok!-jajdult fel valaki pár perc múlva.
-Te mindig éhes vagy, ez nem újdonság.-hurrogták le a többiek.
-Szolgáld ki magad!-közölte Mike előzékenyen. Liam, merthogy ő nyavalygott, a  konyhába ment. Pár perc múlva nagy csörömpölést hallottunk. Egyszerre indultunk el megkeresni a hang forrását. Liam a hűtő előtt térdelt és valami piros ragacsot szedett fel.
-Ennyit az Írek szerencséjéről.-fintorgott. Természetesen az eperlekvárt kellett kiborítania. A  kedvenc csemegémet.
-Jössz nekem egy lekvárral!-húztam résnyire a szemeimet miközben segítettem neki összeszedni az üveg darabjait.
-Oké..-lehajtotta a fejét akár egy megszidott kölyökkutya.

***

Miközben kivittem a szemetet a kukába elgondolkodtam. Két nap szabadságot kaptam a munkahelyemről. Az állatkertet ahol dolgoztam, felújították és most nem kell az összes gondozó. Úgyis csak útban lennénk. Azonban már nagyon hiányoztak a medvéim. Paul és Camilla. Bocs koruk óta én foglalkoztam velük.Paul kodiak medve Camilla pedig egy bájos grizzly hölgy volt. Tulajdonképpen azt hitték rólam, hogy én vagyok a mamájuk. Ez a gondolat mindig megmosolyogtatott. Mike ugyan aggódott, hogy mi lesz ha egyszer Paul vagy Camilla úgy érzi verekedni kell a mamival? De eddig sikerült megnyugtatnom, hogy a medvék a légynek sem ártanának. Legalábbis nekem biztosan nem.
Ahogy visszamentem a házba, mindenki olyan furán nézett rám.
-Mi van?-vontam fel a szemöldökömet.
-Semmi, semmi!-motyogták zavarban és szinte egyszerre fordultak el. Végigfutott rajtuk a tekintetem. Először nem is láttam mi a hiba, de  aztán rájöttem, hogy valaki hiányzik.
-Hová lett Sam?-néztem körül ismét, hátha megtalálom nyakigláb haveromat.
-Lelépett, mert Kirby edző habzó szájjal követelt magyarázatot egy kis incidens után...-vonogatta a vállát Mike.
-Milyen incidens?-kérdeztem gyanakvó tekintettel miközben leültem egy fotelba.
-Hát tudod, szóval....-az összes fiú kínosan érezte magát. Látszott rajtuk, ahogy forgolódnak. A tekintetüket a földre szegezték.
-Sam khm....-köhécselt Liam.-Nos, fogalmazzunk úgy, hogy benézett Jessica szoknyája alá.
-Na NE!-kiáltottam fel meglepetten. Jessica Mr Kirby unokahúga volt.-Ezt nem mondhatjátok komolyan?!-kitört belőlem egy hisztérikus nevetés. Jessica közelebb állt a negyvenhez mint a harminchoz.- Oké, azt értem, hogy Sam az idősebb csajokra bukik, de ez már túl lő minden határon...Nem?-nyögtem fel.
-Én csak azt remélem, hogy ettől függetlenül Sam játszhat ma.-motyogta Ed félig vigyorogva.
-Jaaa...-hördült fel az összes srác egyszerre. Csak elmosolyodtam rajtuk. Az én családom.

***

A meccs kezdetét jelző kürt élesen tépett a fülembe. A labda az ellenfélhez került. Nem is próbáltam követni az eseményeket. Annyit elég volt tudnom, hogy mi álltunk vesztésre. Félidő volt. A srácok az öltözőbe vonultak. Mr Kirby általában ilyenkor pipacs-vörös fejjel ment utánuk, ám most valami félszegnek mondható vigyorral sétált be az öltözőbe. Nem értettem a viselkedését. Egész addig gondolkodtam a helyzet furaságán míg a fiúk újra meg nem jelentek. Josh és Sam utolsóként jöttek be.
-Hát persze!-csaptak a homlokomra.- A titkos fegyver!-vigyorodtam el. Most kezdődött az igazi játék. A sípszó után Sam egyből megszerezte a labdát. Mike-nak passzolta. A bátyám kis ideig vezette majd továbbpasszolta Ed-nek. Ő egy pillanatig habozott. Végzetes hiba. Az ellenfél ismét megszerezte a narancsszín golyóbist. A látómezőm szélén feltűnt a piros hetes. Josh könnyedén játsszva az ellenfél térfelére juttatta. Beharaptam az ajkam izgalmamban. A labda ismét Mike-hoz került. Visszapasszolta Josh-nak, és Ő dobott. A labda pattant egyet a karikán majd simán beesett.
megszerezte a labdát és kisebb termete miatt
-Ez az!-kiáltottam fel önkéntelenül. A srácok kezdték szépen behozni a lemaradást. A meccs az utolsó percben döntetlen volt. Az utolsó dobás Sam-é. Szépen vezette a labdát ám ekkor egy böhöm nagy srác a másik csapatból elállta az útját. Sam gyorsan lereagálta a dolgot és passzolt Josh-nak. A labda tovább került Liam-hez. Az ő dobása döntötte el a meccset.
-Nyertünk!-el sem hittem.-Nyertünk!-sikoltottam fel ujjongva másodszor is. Lerohantam a srácokhoz és Mike nyakába vetettem magam.
-Sikerült!-üvöltötte a fülembe.-Megcsináltuk!

2. Fejezet

2.

    Alighogy Mike elment edzeni, már szólt is a csengő. Abbahagytam az olvasást és mentem ajtót nyitni. Természetesen Kyle volt az.
-Szia Cica!-mosolygott rám én pedig a nyakába ugrottam. Forró csókot váltottunk miközben becsukta maga után az ajtót. Ölelése szoros volt, mégis valahogy úgy éreztem, elenged.
Letett a földre és egymás szemébe néztünk. Kisimított pár tincset az arcomból majd újból megcsókolt. Éreztem az alkohol szagát a leheletén. Jobb lesz vigyáznom vele...
   -Mi a vacsi?-kérdezte miközben elhaladt mellettem a konyhába menet.
-Őhm, meg kéne várnunk Mike-ot...-mindig a bátyámmal vacsoráztam és ezt nem akartam ezúttal sem másképp tenni.
-Ugyan már cicus! Mire az az idióta hazaér éhen halok!-forgatta a szemét Kyle amint visszafordult hozzám. Egyből felment bennem a pumpa.
-Mike nem idióta!-keltem fivérem védelmére.-Ha nem tetszik valami, nyugodtan elmehetsz!-közöltem.
-Ki akarsz dobni?-vonta föl Kyle a szemöldökét miközben fenyegetően felém lépett.
-Nagyon úgy tűnik.-bólintottam hűvösen. A fiú még közelebb jött. Körbenéztem, hogy mit használhatnék fegyverként. A legközelebbi tárgy a mobilom volt.
-Komolyan?-a srác az ajtónak nyomot. Megragadta a csípőmet.-Ne legyél velem ilyen!-morogta a nyakamba. Keze lejjebb vándorolt a combomra.-Gyere velem!-megfogta a kezemet és húzni kezdett a szobámba. Jól ismerte már a járást. Odabent az ágyra döntött és fölém térdelt. Lehajolt, hogy megcsókoljon. Az érintése durva volt a testemen, ahogy levette a pólóm. Lehajtotta a fejét és beleharapott a mellembe. Felnyögtem a hirtelen fájdalomtól.
-Ne csináld!-kértem amint elkezdte kigombolni a nadrágomat.
-Mi van?!-Kyle felkapta a fejét.-Nemár cica!
A csókja sokkal inkább agresszív volt mint szenvedélyes. Megharapta a nyakam miután elszakadt ajkamtól.
-Gyerünk!-megragadta a csuklóm és a nadrágjához húzta. Tenyerem alatt éreztem az erekcióját. A bénultság alábbhagyott és végre meg tudtam mozdulni. Felhúztam a térdeimet és lerúgtam magamról a fiút. Felugrottam az ágyról és rohanni kezdtem, ki a szobából.
-Állj meg!-kiabált utánam Kyle.-Hé Charlie!
    Amint leértem a földszintre egyenesen egy mellkasba ütköztem.
-Előbb jöttünk haza...-Felpillantva Mike arcával találkozott a tekintetem. Mögötte állt a kosárcsapat több mint fele. A mellkasom elé kaptam a karjaimat. Josh is köztük volt. Végigmért egy pillanatig majd odadobta nekem a melegítő pulcsiját. Ekkor futott be Kyle is.
-Figyu, ez nem az aminek látszik...-hátrált meg amint észrevette a srácokat.
-Takarodj innét!-Mike átölelte a vállamat. Kyle behúzott nyakkal menekült kifelé. Valaki kirakta elé a lábát amiben meg is botlott.
-Én most felmegyek!-szégyenkezve lehajtottam a fejemet és felrohantam a szobába. Nem bírtam elviselni a fiúk tekintetét. Szorosan összefogtam mellkasomon a pulcsit amint kiültem az erkélyemre. A szégyen könnyei elhomályosították a látásomat. Vihar közeledett. A villámok fényes villanásai megvilágították az eget. Orromat a kapucnihoz dörzsöltem. Enyhe férfias illata volt valamiféle kellemes parfümmel keverve. Határozottan jobban tetszett az illat mint a pulcsi gazdája. Az első esőcseppekkel azonban egy váratlan látogató is érkezett. Gyorsan megtöröltem a szemeimet, hogy elrejtsem a könnyeket.
   -Hali babe!-lépett ki az üvegajtón Josh. A kezében egy tálca volt, rajta két bögre forrócsoki. Nem tett semmi megjegyzést a szobám állapotára, ami meglepő volt a bátyám bármelyik csapattársától is tekintve, hogy éltek-haltak azért hogy cikizhessenek. Valamiért egyáltalán nem bosszantott, hogy ez az idegen fiú a szobámban járt.
-Szia..-motyogtam zavarban. Összébb húztam magamon a pulcsiját.
-Ezt a bátyád küldi...-nyújtotta át az egyik forrócsokit miközben leült mellém.
És pont veled kellett elküldenie?!-kérdeztem magamban, de közben csak hálásan elmosolyodtam.
-Az a srác...a barátod?-kérdezte halkan egy korty után.
-Volt.-bólintottam összeszorított szájjal.
-Akkor jó.-elvigyorodott amit sehogy sem tudtam értelmezni.-Tehát nincs ellenedre ha betöröm az orrát?-felvont szemöldökkel pillantott rám ismét. Először azt hiszem viccel, de az arcán most nyoma sem volt annak az arrogáns mosolynak. Ez a fiú miattam akarja laposra veretni magát? Megőrült?!-elmélkedtem még mindig őt nézve.
-Ez nem a te dolgod.-adtam kitérő választ ami részben igaz is. Nem Mike egyik csapattársának a dolga, hogy védelmezzen, vagy mi...
-Mit csinálsz holnap este?-váltott témát. Mielőtt szólásra nyithattam volna a számat egy hatalmas villám hasította ketté az eget. A dörgés robajába beleremegtek a csontjaim is.
-Valószínűleg a meccsen fogom koptatni a lelátót.-felelem amint szóhoz jutottam.
-Jössz a buliba?
-Milyen buliba?-most rajtam volt a sor, hogy felvonjam a szemöldököm. Csak akkor szokott buli lenni, ha nyertek. Ami nem sűrűn fordult elő.
-Ha nyerünk, lesz egy házibuli Sam-nél...-egészített ki a gondolatmenetet Josh miközben újabb kortyokat ivott a forrócsokiból.-Eljöhetnél...
-Muszáj lesz megjelennem, Mike úgy is el fog rángatni magával.-ez nem volt teljesen igaz. Szívesen lógtam a srácokkal régebben és úgy gondoltam nem árt feleleveníteni a régi szép időket. Persze akkor még Josh nem volt a képben.-Jut eszembe, te mióta vagy a csapatban?
-Két hónapja.-felelt és a fejét elfordítva a ház melletti erdőre bámult. Nem teljesen értettem ezt a hirtelen hangulatváltást, de próbáltam úgy tenni mintha észre sem venném.
-Ó, szóval te vagy a titkos fegyver.-eszembe jutott, hogy Mike emlegetett valami csodafegyvert múltkor miközben vacsoráztunk. Nem gondoltam volna, hogy ez a srác lesz az.
-Valami olyasmi.-vigyorgott ismét.-Egyébként Josh Hutcherson..-nyújtott kezet.
-Charlotte, de a barátaim Charlie-nak hívnak.-szorítottam meg a felém nyújtott kezet.
-Josh, ha egy ujjal is hozzáérsz a húgomhoz, letépem a karjaidat!-kiabálta Mike a szobám ajtaja előtt.
-Már késő!-kiabált vissza a srác és cinkos pillantást vetett rám.
-Ja, bratyó, erről lecsúsztál!-kuncogtam én is. Josh sikeresen elűzte a rossz kedvemet.
-Most mennem kell.-a fiú felállt és az üres bögrékkel együtt az ajtó felé indult. Pár lépés után azonban visszafordult egy pillanatra.
-Jajj, majdnem elfelejtettem.-a perverz mosolyból tudtam, hogy valami beszólás következik.-Csini a párducmintás bugyid amit az ágyadon hagytál!-kacsintott rám majd mielőtt visszavághattam volna, gyorsan távozott. Egy újabb dörrenésre tértem magamhoz. A villám ágai a szélrózsa minden irányába szétszóródtak. Halkan felnevettem. Kicsit ugyan zavarba hozott a megjegyzés, de valahogy jó kedvre derített. Nem is olyan rossz srác ez a Josh...

1. Fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam az első fejezetet! Ha tetszik, iratkozzatok fel, kommenteljetek, pipáljatok  :) Köszi! Puszi, A.F.

1.

   -Mike!-szóltam bátyám után. Az üresség válaszolt. Lerohantam a lépcsőn.-Mike!-kiáltottam ismét. Lelépett. Összehúzott szemöldökkel meredtem a kezemben tartott piszkos edzőcipőkre. Hogy tud elmenni úgy edzeni, hogy itthon hagyja a cipőit?-morogtam magamban miközben felrángattam fehér sportcipőmet. A városi sportcsarnok tíz percnyire volt a házunktól. Mike és a csapata minden héten ötször ott tartott kosárlabdaedzést. Ez ma is így van. Amint beléptem a tornacsarnokba egyből meghallottam az edzésre utaló jellegzetes hangokat. A kosárlabdák pattogása és az edzőcipők nyikorgása. Az edző sípjának éles hangjára kissé összerezzentem.
-Hutcherson! Vonszold ide a seggedet és ne koptasd azt a rohadt padot tovább! Meg  akarjátok nyerni a bajnokságot, vagy sem?-kiáltotta mély hangján Mr Kirby.-Redloaf, ez rád is vonatkozik!
   Elvigyorodtam a bátyám nevének említésére. Résnyire nyitottam a terem ajtaját és bekukucskáltam. Az edző háttal állt nekem. A csapat velem szemben. Még nem vettek észre. Nagyon halkan kinyitottam az ajtót majd besurrantam. Mike egyből rám nézett amivel kis híján lebuktatott, de ekkor egy sötét hajú srác hirtelen megszólalt.
-Mikor lesz az első mérkőzésünk, mester?-titokban rám pillantott és úgy láttam mintha kacsintott volna.
-Hát soha nem figyelsz Hutcherson?!-morogta Mr Kirby.-Pénteken öt órakor, ajánlom, hogy ne késs el! Tűnés innen kölykök! Kaptok fél órát, el kell intéznem valamit...
Még mielőtt megfordult volna gyorsan kisurrantam. Nem sokkal utánam kijöttek a srácok is.
-A cipőm!-kiáltott fel Mike ahogy észrevette a kezemben tartott nyúzott Nike-ot.
-Ja, otthon felejtetted...-zavartan piszkáltam a rövidnadrágomból kilógó cérnát.-Nos, én megyek is...-belenéztem fivérem zöldes-barna szemeibe, melyek pontos másai az enyémnek. Egy pillanatra elgondolkodtam...
-Nem maradsz megnézni ahogy játszom?-vonta fel a szemöldökét Mike egyik csapattársa, Ed amint elhaladt mellettünk az öltözőbe igyekezve. Elmosolyodtam.
-Nem hiszem, nem tudom...-vonogattam a vállam és Mike-ra néztem.
-Maradj.-szólalt meg bátyám egyszerűen.-Otthon úgyis csak egyedül vagy, és Kyle...-most vesztem össze a fiúmmal és ez a megjegyzés, habár befejezetlenül lógott a levegőben, mellkason vágott. Összeszorult a szívem.
-Nekem most mennem kell!-hadartam gyorsan.-Otthon találkozunk, szia.-nyomtam egy puszit Mike arcára majd kirohantam. Amint befordultam a folyosón egyenesen egy mellkasba ütköztem.
   -Hey babe!-ragadta meg valaki a derekamat. Egy pillanatig értetlenül bámultam az izmos karokat és a széles mellkast majd felfelé vezettem a tekintetem. Először egy erős, férfias állat pillantottam meg, majd egy szép ívű szájat, egy enyhén szeplős orrot és végül egy mélyzöld már-már barnának tűnő szempárt. A fiú az aki megmentett a lebukástól.

-B-bocsánat.-dadogtam.
-Josh, gyere már!-kiáltott valaki mire a fiú felkapta a fejét.
-Egy pillanat!-kiáltott vissza majd ismét rám emelte a pillantását. Egy végtelen pillanatig nézett engem majd mint aki észbe kapott, felnevetett és csak annyit mondott:-Vigyázz babe, nem tudod kibe botlasz ha csak így rohangálsz...
Felbosszantott az arrogáns hangvétel amivel ezeket a szavakat mondta.
-Kösz!-csattantam fel majd ellöktem magamtól és meg sem álltam hazáig. Már út közben eldöntöttem, hogy ha hazaérek letusolok. Abban bíztam, hogy az majd segít elterelni a gondolataimat.
Az ajtóban lerúgtam a cipőimet. Felmentem a szobámba és gyorsan levetkőztem. Felkaptam a székemről a törülközőmet majd a fürdőszobába vonultam. A vizet olyan forróra állítottam, hogy éppen hogy elbírja a bőröm majd beálltam a zuhany alá és csak hallgattam a csobogást. Elgondolkodtam a Kyle-lal való kapcsolatomon. Egy éve jártunk együtt. Eddig semmi probléma nem volt, mostanában azonban folyton veszekszünk. Minden apró-cseprő ostobaságon összeszólalkozunk és nem egyszer esett már meg, hogy megpróbált rám kezet emelni. Ha ezt Mike megtudná, valószínűleg megölné. Eddig is csak azért nem szakítottam vele mert a megszokás mellette tart. Az ismerős érzés, ahogy ajka mohón az enyémre tapad, vagy ahogy kisimít az arcomból egy tincset...-A gondolataimat a csengő hangja törte meg. Gyorsan elzártam a csapot majd felkaptam egy köntöst.
-Megyek!-kiabáltam le útközben. Természetesen a bátyám volt az.
-Itthon hagytam a kulcsomat.-vonogatta a vállát amint kitártam előtte az ajtót. Elvigyorodtam és beengedtem a házba. Kellemes illata volt ebből leszűrtem, hogy már tusolt edzés után. Viszont a sporttáskája úgy bűzlött, hogy inkább nem lélegeztem a környékén.
-Azokat dobd a mosógépbe, de rögtön!-könyörögtem szinte már-már könnyes szemekkel. Mike elvigyorodott és nekem is sikerült produkálnom egy mosolyt.
-Mi a bajod a piszkos zoknikkal?-lóbálta meg felém a táskáját. Nevetve eltoltam magamtól.
-Mosd ki őket, addig csinálok valami vacsorát...
Mike bólintott én pedig gyorsan áthúztam a pizsimet ami apu egyik pólójából állt. Mivel jobb nem jutott eszembe, nekiláttam szendvicseket készíteni.
   -Eljössz pénteken?-kiabált ki Mike a mosókonyhából.
-Van más lehetőségem?-forgattam a szemem mosolyogva.-Persze, hogy elmegyek!
-Ajánlom is!-csikizett meg amint elment mellettem. Valaki csengetett. Mindketten felkaptuk a fejünket.
-Kinyitom.-ajánlotta fel.-Te csináld csak a kaját!-vett fel parancsolgatós hangot majd kuncogva kivonult a konyhából.
-Mit keresel itt?-ez az első hang amit Mike-tól meghallottam.
-Beszélni szeretnék Charlie-val...-Kyle volt az. Gyorsan megtöröltem a kezemet és én is az ajtóhoz mentem. A barátom az ajtóban álldogált. Egy szál szegfű volt a kezében.
-Menjünk a hátsó kertbe.-fogtam kézen és átvezettem a lakáson. Ujjainak durva tapintása oly' ismerős volt már. Sötétkék szeme végigmért amint leültünk a hintaágyba. Néztem kisfiúsan bájos arcát és eltűnődtem. Bár az arca akár egy angyalé, Kyle birkózó volt. A vállai szélesek, karja erős.
-Miért jöttél?-kérdeztem halkan miközben a kerti tavacskán tükröződő alkonyat színeit néztem.
-Bocsánatot akartam kérni. A múltkori eset...-visszaemlékeztem a vasárnap esti randira. Csúnya ajtócsapkodással és kiabálással végződött.
-Felejtsük el!-ráztam meg a fejemet és felnéztem rá. Telt ajka mosolyra görbült amint fejét lehajtotta hozzám. Szánk egy forró csókban találkozott. Ujjaim selymes homok-szőke hajába szántottak. Nagyot sóhajtva húzódtam el tőle amint a csók véget ért.
-Jut eszembe! Ezt neked hoztam...-nyújtotta át a virágot.
-Köszönöm.-elvettem a szegfűt és felkeltem.-Mindjárt jövök, csak vízbe teszem...
-Rendben.-bólintott Kyle mosolyogva. Az ajtóban találkoztam Mike-kal.
-Csak megkérdem, jön-e vacsizni.-felelte fivérem kérdő tekintetemre.-Baj?
-Nem, persze, hogy nem!-vigyorogtam és elmentem vázát keresni. Mire visszaértem a földszintre, Kyle már az ajtóban állt.
-Nem maradsz?-húztam a számat csalódottan. Mike beosont a konyhába magunkra hagyva minket.
-Sajnos nem maradhatok. Még lesz egy találkozóm...-vont vállat bűnbánóan Kyle.
-Hát jó...-mellé léptem és átöleltem a derekát. Még utoljára megcsókolt.
-Szia...-Vártam, hogy mondjon még valamit, de ő csak elengedte a kezem és kilépett az ajtón. Pár pillanatig csak néztem utána majd becsuktam az ajtót és a konyhába mentem.
   Mire odaértem, Mike már befejezte a szendvicseket.
-Ehetünk végre?-zsörtölődött.
-Persze.-lehuppantam a helyemre az ablak mellett és magamhoz húztam egy szendvicset. Elment az étvágyam is. Nem értettem Kyle viselkedését. Már magamban sem voltam biztos. Szeretem még egyáltalán? Azt tudom csupán, hogy boldog vagyok amiért eljött. De vajon ez elég egy kapcsolat megtartásához...?
-Mi a baj?-motyogta fivérem teli szájjal.-Ugye nem mondott semmi olyat...?
-Én...nem vagyok magamban biztos Mike...Azt hiszem, nem tudom már őt úgy szeretni...
-Adj neki egy kis időt.-tanácsolta.-Hátha visszarázódik minden a normál kerékvágásba...
-Úgy gondolod?-lehet, hogy Mike-nak igaza van. Lehet, hogy csak várnom kell egy kicsit.
-Aha.-biccentett.-De most egyél! Tudod, üres fejjel lehet élni, de üres hassal nem..
-Ja, erre te vagy a jó példa...-kuncogtam.
-Hahaha.-flegmázott de a szeme mosolygott.
Vacsora után közösen elmostuk a tányérokat és a poharakat.
-Én most lefekszem.-közöltem egy ásítás keretében.
-Rendben húgi, jó éjt!-Mike egy puszit nyomott a homlokomra...
Az ágyamban fekve sokáig gondolkodtam rajtam és Kyle-on. A szívem fájdalmasan vert amint belegondoltam, hogy esetleg szakítunk. Nehéz gondolatokkal a fejemben aludtam el...

Prológus

Sziasztok! Egy új történettel jelentkezem, remélem ezt is szeretni fogjátok! Egyenlőre csak a prológust rakom fel, az első fejezettel még várnom kell... Addig is jó szórakozást! Puszi, A.F.

Prológus

Egy átkozott tornacipő ennyi mindent megváltoztathat egy ember életében? Nem! Az kizárt dolog...Legalábbis Charlotte azt hitte. Aztán elvitte a bátyja szakadt edzőcipőjét az edzésére és a végzete rátámadt. Majdnem szó szerint... Josh különös fiú. Nem sok minden derül ki a múltjából, egyedüli nyom egy megsárgult fotó három kis srácról akik egymást átkarolva nevetnek a kamerába...